Interjú DeeDee-vel a megjelent Csillaghullásról

Sookie: Mint azt bizonyára tudjátok, oldalunk egyik története, a Csillaghullás a végéhez ért. Éppen ezért itt az idő, hogy kifaggassuk DeeDee-t a történetről, az alkotási folyamatról és minden egyéb dologról, ami a CSH-hoz kapcsolódik. Remélem, készen állsz! 🙂

DeeDee: Kezdhetjük! 😀

S: Amikor a készülő Csillaghullásról faggatóztam, azt mondtad, hogy a célod a történettel, hogy jobban bemutasd Orion karakterét, hiszen a Jelzőfényben nem tudott igazán kibontakozni. Úgy érzed, hogy sikerült elérned ezt a célt?

D: Remélem, hogy igen, vagy legalábbis jobban belepillantottunk a fejébe, mint a Jelzőfényben. Ugye ott az volt a szerepe, hogy Mike útját segítse, és persze lejött mindenkinek, hogy vicces meg jó fej, de nagyon sok minden rejtve maradt. Próbáltam most jobban belemenni a múltjába, a gondolataiba, a félelmeibe. Abba, hogy ő sem egy tökéletes karakter, aki mindig tudja, hogy mit kell tennie. És ha valaki visszaolvassa esetleg a Jelzőfényt, ennek fényében fel is fedezhet néhány dolgot. 🙂

S: Van olyasmi, amit esetleg még mindig nem tudunk róla?

D: Olyan mindig van! 😀 Mondjuk az életútjáról nem sok szó esett, mert speciel ő az a karakter, akiről nagyjából végig tudom, hogy mikor mit csinált életében. Meg ezek a karakterek, legyen akár szó bárki másról a sztoriból, folyamatosan itt “élnek” a fejemben (ez de furán hangzik XD), és mindig kiderülnek róluk újabb és újabb dolgok. Szóval teljesen sosem lehet kivesézni őket.

S: Akkor remélem ezen a történeten kívül is mesélsz majd még róla. 🙂 Sok változáson esett át a sztori, mire elérte a végső, publikus formáját?

D: Meglátjuk. 🙂 Igen, először egy rövidebb sztorinak indult, aztán folyamatosan bővült az idők során, míg végül ilyen lett.

S: Van olyan része, amit ennyi tervezés és változtatás után is úgy gondolod, hogy lehetett volna máshogy?

D: Igazából nincs. Úgy érzem ez így most egy viszonylag kerek sztori lett. Persze nyilván vannak olyan részek, amiket esetleg még ki lehetett volna fejteni jobban, de már leszoktam arról, hogy túlanalizáljam az írásaimat utólag, mert abból még jó nem sült ki. XD

S: Olvasói szemmel is kerek lett, én legalábbis nem hiányoltam semmit. Viszont ehhez kapcsolódva, volt olyasmi a Csillaghullással kapcsolatban, ami mindig egyértelműen élt a fejedben? Amin sosem akartál változtatni?

D: Ennek örülök! 😀 Hm, ez egy érdekes kérdés. Talán Orion és az apja kapcsolata, amit mindenképpen be akartam mutatni, és mindenképpen így akartam bemutatni. Hogy vannak köztük elég nagy ellentétek, de külső szemmel nem feltétlenül lehet egyikre sem rámondani, hogy száz százalékig igaza van. Ez egy viszonylag fontos pillére volt a történetnek.

S: Szerintem nagyon jól átjött ez a dolog, és talán tényleg mindkettejüknek igaza volt. Te hogy látod ezt? Szerinted jogos volt Barnaby részéről, hogy ilyen elszántan és akaratosan próbálta terelni a fiát egy út felé?

D: Szerintem mindketten hibásak voltak abban, hogy így alakult a kapcsolatuk. Barnabyt eléggé megviselte, hogy elvesztette Orion anyját (és kicsit magát is hibáztatta érte), ezért lett ilyen gépiesen csak a küldetésnek élünk felfogású. Nyilván lehetett volna megértőbb a fiával. Nyilván, ha úgy el tudta volna magyarázni a dolgot, hogy Orion ne azt érezze, hogy rángatják, valószínűleg a fiú is jobban foglalkozott volna a küldetésével meg az ehhez kapcsolódó dolgokkal. De így csak egyre inkább egymás ellen dolgoztak, és eltávolodtak egymástól. Szomorú, hogy ez így alakult. :/

S: Ez tényleg szomorú, főleg belegondolva, hogy egy kis plusz megértés mennyire megváltoztathatta volna a kapcsolatukat. Jól gondolom, hogy makacsság szempontjából Orion az apjára ütött?

D: Abszolút! Mindketten ragaszkodnak a saját igazukhoz, és persze nem szeretik, ha valaki az orruk alá dörgöli, hogy amúgy nincs mindig igazuk. 😛

S: Azt sokan nem szeretik. 😀 Beszélgessünk Kimről! Rá már a Jelzőfényben is utaltál, így kezdődött az egész Csillaghullás. Az ő karaktere már kiforrott a fejedben, mire leírtad, vagy alkotás közben alakult ki a pontos személyisége?

D: Nagyjából tudtam, hogy milyen Kim, de persze, ahogy írás során bizonyos élethelyzetekbe került, azok során kristályosodott ki a pontos személyisége. Tudtam, hogy olyan, aki megérti és “kiegészíti” Oriont, és hogy nem tökéletes a családi háttere neki sem. Az apróságok meg kialakultak írás közben. 🙂

S: Úgy érzem, hogy az ő karaktere Grace ártatlansága és Sky temperamentuma között mozgott.

D: Valóban. 😀 Voltak olyan szituációk, ahol kicsit temperamentumosan viselkedett, de inkább nyugis fajta azért.

S: Szerinted mekkora szerepe volt Kimnek Orion későbbi életében vagy akár a döntéseiben?

D: Hm, hát az biztos, hogy nagy hatással volt rá, miért is ne lett volna az első nagy szerelme! De mondjuk, ami nem feltétlenül jó értelemben végigkísérte életén vele kapcsolatban, az az volt, hogy utána senkinek nem mondta el, hogy angyal. Maradt azért benne egy olyan tüske, hogy nem szabad teljesen megnyílnia, mert ez lesz belőle. Persze maradtak jó emlékek is, meg azért hiányoztak is egymásnak (Kim is említette az epilógusban, hogy megpróbálta megkeresni, és ezzel amúgy Orion sem volt másképp, de valahogy mindig elmentek egymás mellett).

S: Valóban, az Epilógusban kiderült még néhány dolog Kimről és az Orionhoz húzó érzelmeiről, amik ezek szerint nem tűntek el véglegesen. Mit gondolsz, mi történt volna, ha Orionnak más sorsot szánsz, és találkozhattak volna még?

D: Valószínűleg előbb-utóbb megint összejö(het)tek volna. Persze azért Kim egy komolyabb kapcsolatban van (ha most a “jelent” nézzük), szóval azért az is számított volna. Szóval azért vannak más tényezők is, mint hogy még mindig éreznek egymás iránt valamit, de szerintem elég nagy esély lett volna rá, hogy megint összejöjjenek.

S: Én azért bevallom, örülök ennek. Szerintem jól kiegészítették egymást. Azt tehát tudjuk, hogy Kim egy komoly kapcsolatban van már a Jelzőfény idejében, de elárulsz valamit arról, hogy mi történt velük a későbbiekben, de még a Jelzőfény előtt?

D: Kimék ugye elköltöztek Riverblossom Hillsbe, és végülis ott nőtt fel aztán, ott ismerkedett meg a vőlegényével, Patrickkel is. Majd Bridgeportba mentek tovább egyetemre, és Kim később nyitott egy kis galériát a fotóinak. Orion amint betöltötte a tizennyolcat lelépett otthonról (na jó, azért az érettségit még letette). Lucky Palmsba ment először szerencsét próbálni, ott egy kaszinóban dolgozott pincérként. Majd amikor az édesapja meghalt, visszament Twinbrookba egy pár hónapra, hogy elintézzen néhány dolgot. Utána már nem tért vissza Lucky Palmsba, hanem Roaring Heightsbe ment, és ott is pincérként / szakács tanoncként dolgozott egy étteremben (itt sajátította el a híres főzőtudását). Volt itt egy viszonylag hosszabb kapcsolata, aztán miután szétmentek Nolannel, visszatért Twinbrookba megint.

S: Hűha, Nolan? 😀 Csak nem ő volt az a fekete hajú fiú a finálé egyik képén? (Mondtam, hogy erről még szeretnék plusz infót :D)

D: De igen, ő volt! 😀 Nem titok, hogy Orion bi, és igazából Nolan volt a másik “nagy szerelem” az életében. Sajnos azonban az ő kapcsolatukban is voltak elég nagy bukkanók, és végül nem maradtak együtt.

S: Hát ez szomorú, de remélem, majd még róluk is osztasz meg néhány kis szösszenetet. 🙂 A Csillaghullásban sokkal kevesebb fantasy elem játszott szerepet, mint a Jelzőfényben. Illusztrálás szempontjából ez mennyire volt más?

D: Bizonyos szempontból egyszerűbb volt, mert nem kellett annyit vacakolnom az akciójelenetekkel, másrészt meg itt inkább az arckifejezésekre/gesztusokra kellett koncentrálni, ami sokszor bizony talán még nehezebb feladat. Összességében mindkettő kihívás volt, csak más-más szempontból.

S: És ha választanod kellene, hogy egy újabb akció dús történetet vagy inkább egy romantikust írj, akkor csak az illusztrálást tekintve, melyiket választanád?

D: Pfff, na, hát ez nem könnyű kérdés. Talán most ebben a pillanatban az akció dúsat, mert romantikussal foglalkoztam az utóbbi hónapokban, és kell a változatosság. 😀

S: Na igen, a változatosság sosem árt. 😀 Összeszámoltam és tizennégy különböző helyszínen játszódik a Csillaghullás. Ezeket mind te építetted?

D: Igen, talán kettő kivételével (ami csak 1-1 képen szerepelt), én építettem őket.

S: Melyik volt a legnehezebb?

D: A bolt volt a legnehezebb, azt hónapokig építettem, mert mindig elegem lett belőle XD. Egyesével pakoltam fel a cuccokat a polcokra, OMSPkkel, nem volt egy egyszerű művelet, és még így is csak egy része lett berendezve, pont amennyi látszott a képeken.

S: Huh, hát elhiszem, hogy ez nehéz volt, de nagyon látványosra sikerült, úgyhogy szerintem megérte. 🙂 Így a végére, még arra lennék kíváncsi, hogy visszagondolva, mi a legjobb emléked a Csillaghullással kapcsolatban?

D: Örülök, ha így gondolod! 🙂 A legjobb emlékem? Talán amikor végre készen volt és megvolt a szöveg, az összes kép. Mert azért elég sokat húzódott ilyen-olyan okok miatt, nem is volt biztos sokáig, hogy befejezem egyáltalán, de örülök, hogy végül sikerült! 😀

S: Én is nagyon örülök, hogy sikerült és olvashattuk. 🙂 Remélem, a későbbiekben is olvashatunk még tőled akár Orionról, Kimről vagy a Jelzőfény szereplőkről. Köszönöm szépen az időd a válaszadásra!

D: Én köszönöm az interjút! 🙂

S: Ha pedig bárkinek további kérdése van, az felteheti akár itt, akár a részek alatt, sőt, akár még chaten is!