Interjú Sookie-val az Üldözöttek hazája második évadáról

D: Itt ül (virtuálisan) velem szemben Sookie az Üldözöttek hazája, a Vérvörös gyémánt, Az első hópehely, Az utolsó hópehely, és a Haley írónője. Hogy érzed magad? Felkészültél a kérdésekre? Összeszedted a gondolataid?

S: Igen, készen állok. Fogjuk rá.

D: Akkor csapjunk is bele a lecsóba! 😀 Legújabban megjelent történeted az Üldözöttek hazája második évada volt. Már az első évadot is nagyon szerettem, de szerintem a másodikkal sikerült még magasabbra tenni a lécet! Mit szerettél volna elérni a második évaddal karakter és történetszinten?

S: Mindenképpen szerettem volna, hogy a karakterek több szempontból ismerjék meg az egész helyzetet. Hiszen az első évadban nagyon kettévált a két oldal. Szerettem volna, ha a második évadban már elmosódnak a határok, és a karaktereknek át kell értékelni az addig a világukról alkotott képet. A második évad cselekménye úgy gondolom, amolyan átvezetés, és szerettem volna, hogy mire az évad végére érünk, már egy teljesen más helyzetben találják magukat a szereplők.

D: Úgy érzed, sikerült elérni ezt a célt?

S: Én úgy érzem, hogy igen. Hiszen a fináléban a szereplők végre elértek egy teljesen új helyszínre, és az oda vezető út alatt is sok mindent tapasztaltak.

D: Valóban sok minden történt, ami hatott a karakterekre. A te történeted szerintem egy kifejezetten karakterközpontú történet. Mit gondolsz, egy jó történetnél a karakterek vagy a cselekmény a fontosabb?

S: Szerintem a kettőnek együtt kell működnie. Hiszen a karakterek és a cselekmény hatnak egymásra. Való igaz, hogy a második évadban főként a karakterek fejlődésére helyeztem a hangsúlyt, de igyekeztem, hogy a történet is haladjon valamerre, még ha nem is olyan mértékben, mint mondjuk az első évadban.

D: Szerinted melyik karakter jellemfejlődése volt a legjelentősebb?

S: Írói szemmel nézve Aimesé. Hiszen talán az ő életében történtek a legnagyobb változások, és a történet folyamán egyre inkább idomult az új körülményekhez. Olyan tulajdonságokat fedezett fel saját magában, amikről nem is tudta, hogy benne vannak, és szerintem az, hogy most már sokkal mondjuk úgy harciasabb és önállóbb lett, nagy jelentőséggel bírhat a későbbiekben.

D: Olvasói szemmel is! 😛 Szerinted hova illik jobban Aimes? Oda, ahol most van, vagy a régi életébe?

S: Ez érdekes kérdés. Szerintem ide és oda is, hiszen igyekszik mindig alkalmazkodni. Bár talán ebben az új helyzetben, Albine-ék társaságában sokkal többet tanulhat és sokkal többre lehet képes, mint azelőtt.

D: El tudnád képzelni, hogy visszamenjen?

S: Azt tudom elképzelni, hogy valami miatt úgy alakul, hogy kénytelen lesz. Önmagától szerintem nem. Már nem.

D: Ha már Aimes, azért a második évadban jobban elfogadták már a menekültek is, például Jamal is enyhült az irányában. Mit gondolsz az ő kapcsolatukról? Lehetnek valaha barátok?

S: Mondjuk úgy, hogy vannak jó pillanataik. 😀 Szóval innen nézve, akár lehetnek. Jamal valóban nem annyira negatív már Aimes irányába, és szerintem ez sok mindennek betudható. A Novával közös vesztesége miatt érzett szomorúsága, az Emerson kancellár iránt érzett még negatívabb érzései, és az, hogy végülis Aimes azzal, hogy hátrahagyott mindent, hogy velük és hát Albine-nal lehessen, bebizonyította neki, hogy nem Aimes a legrosszabb dolog, ami velük történhetett.

D: Hát igen, Emerson kancellárral azért más a helyzet. Mit gondolsz, mi történt volna, ha nem “fogadják be” maguk közé?

S: Csak egyetlen dologban vagyok biztos ezzel kapcsolatban, mégpedig az, hogy akkor sosem jutottak volna biztonságba. Ha nem kötnek vele szövetséget, és vezeti őket arra a helyre, akkor valószínűleg előbb vagy utóbb valahogy elfogták volna őket. De hogy ha úgy is alakult volna, hogy nem alkusznak vele, szerintem az egyik legrosszabb döntés lett volna az, hogy végezzenek vele.

D: Egyébként az évad során igen sok döntési helyzet elé állítottad a szereplőidet, ez mennyire volt tervezett?

S: Ez abszolút tervezett volt. 😀 Mivel – ahogy már mondtam – ez amolyan átvezető évad volt és maga az út volt a lényeg, ezért fontosnak tartottam, hogy egyéb módon billentsem ki a szereplőket a komfortzónából. Ezért kerültek váratlan helyzetekbe, és ezért kellett saját magukkal és a saját döntéseik súlyával vívniuk. De szerintem ezek mind formálták a karaktereket.

D: Akkor ezek szerint az évadok között is tervezel előre? Mármint, amikor írtad az elsőt, már agyaltál a másodikon?

S: Valójában nem terveztem több évadot. Csak egyet, egy hosszabbat. De ahogy egyre több dolog körvonalazódott, és több elkülöníthető részre tudtam osztani a történetet, úgy gondoltam, hogy ideális lenne évadokra bontani. Viszont pont emiatt a történet nagy része már megvan, és eleve előre gondolkodtam, amikor írtam.

D: Például Matthias árulása is tervezett volt? Bevallom, engem meglepett a dolog!

S: Tervezett volt. Ez az egész Cormac halálához vezethető vissza, és az első évadban azért kellett meghalnia a fiúnak, hogy itt a második évadban, ezt megléphessem Matthiasszal.

D: Szegény 🙁 (mondom én, a tömeggyilkos :P) Egyébként szerinted mennyire nevezhető jogosnak Matthias tette?

S: A saját érvei szerint mindenképpen jogos. Mármint onnan nézve, hogy mivel egyrészt Emerson okozta a fiú halálát – még ha közvetve is -, ezért valamilyen módon bosszút szeretne állni. Az meg már ugye más kérdés, hogy az ő személyes bosszúja, milyen hatással van a csoportra.

D: Ehhez kapcsolódva Albine döntése mennyire volt jogos?

S: Ha nem akarok önálló véleményt alkotni, akkor azt mondom, hogy pont annyira, amennyire Matthias döntése. Hiszen mind a kettőjüknek nyomós érve volt. Viszont az én véleményem az, hogy Albine döntése talán elfogadhatóbb. Hiszen ő a csoport érdekeit is szem előtt tartotta, azon kívül persze, hogy majdnem ő is meghalt azon a napon, Matthias hibájából. Az ő döntése nem szimplán a bosszúról szólt.

D: Te hogyan döntöttél volna Albine helyében?

S: Nem tudom. Talán mivel jogosabbnak érzem az ő döntését, talán ugyanúgy. Az ő érveivel jobban egyet tudok érteni.

D: Reméljük azért nem kerülünk ilyen helyzetbe sosem! 🙂 Egyébként a történetben sokszínűek a karakterek, senki sem fekete vagy fehér, hanem mindenki emberi. Még a negatív szereplők is sokfélék. Te melyik típusú szereplőt tartod gonoszabbnak, az olyat, mint Cortez, aki nyíltan vérszomjas, vagy az olyat, mint Abel és Henley, akik inkább furfangosan tesznek keresztbe?

S: Talán az olyanokat, akik nem nyíltan negatívak. Mert például Corteztől tudja az ember, hogy mire számítson, és így még ha durva is, kevésbé megdöbbentő. Az Abel és Henley típusú karakterek talán ezért rosszabbak. Mert a legváratlanabb helyzetben derülhet ki, hogy kik is valójában.

D: Cortezről mi a véleményed? Mennyire lehet jó kancellár egy ilyen típusú ember?

S: Azt hiszem, egyáltalán nem lehet. Hiszen nekik, mint vezetőknek, együtt kellene működniük. Cortez erre nem képes, mint megtudtuk, hiszen bármire képes, hogy elérje a célját. Mint láthattuk, képes a saját társa ellen is fordulni, ha úgy érzi, hogy azt jogosan teszi.

D: Tény, hogy nem mindig kíméletesek a módszerei… Például amiket Emeline-nel tett, grrr. Úgy tudom, hogy a lány nem szerepelt volna eredetileg a második évadban, mi miatt döntöttél mégis úgy, hogy kapjon még szerepet? Van köze ennek Cortez szerepléséhez például?

S: Való igaz, úgy terveztem, hogy ő az első évad után boldogan él Juliannel, amíg meg nem… De aztán annyira megkedveltem őt, hogy úgy döntöttem, nem akarok még megválni tőle. Ráadásul úgy éreztem, hogy sok van még ebben a karakterben. Aztán persze jött a Cortezes szál – amelyik szintén egy utólag kigondolt cselekményszál – és összefűztem a kettőt, és beépítettem a már addigra nagyjából összeállt sztoriba. Úgyhogy ilyen szinten Cortez és Emeline együtt kaptak szerepet.

D: Nekem nagyon tetszett ez a szál, szerintem egy pluszt adott a sztorihoz! Meg lehet, hogy egy plusz szereplőt is? Emeline terhessége is utólagos kigondolás eredménye?

S: Emeline terhessége igazából vicces sztori. 😀 Egyáltalán nem volt tervezett a dolog. Az első jelenetet, amit a 2. évadhoz róla forgattam, megmutattam anyukámnak. Az első kérdése az volt: terhes? Én pedig rögtön rávágtam, hogy dehogy, csak a ruhája áll így. De aztán ezzel bogarat ültetett a fülembe, és már nem volt visszaút. 😀

D: Tök jó! 😀 Sőt, ezzel a húzással még a Novás szálat is meg tudod bolygatni. Gondolom az ő vetélése az kőbe volt vésve. Nem bántad meg azóta sem?

S: Nem mondanám, hogy megbántam. Mármint nyilván az lett volna az ideális, ha a baba megszületik, de ez a dolog már olyan régóta így él a fejemben, hogy én nem is tudnám elképzelni máshogy. Vagyis ez nem igaz, el tudnám. Erre a gépemen található Jamal-Nova-kisbaba képek a bizonyítékok, de ezt már akkor sem építeném bele a történetbe. Túlságosan idegennek tűnik az a helyzet a sztori szempontjából.

D: Teljesen megértem. Attól még lehet, hogy lesz valaha gyerekük? :3

S: A lehetőség megvan rá. 😀

D: Szupi! ^^ Most megkérdezhetném, hogy ki a kedvenc szereplőd, de az uncsi, úgyhogy csavarjuk meg egy kicsit: ki az, akit a legkevésbé szerettél / legnehezebb volt írni? (mármint egy negatív szereplőt is lehet szeretni írni, érted XD)

S: A legnehezebb írni… Azt hiszem, hogy Nova. Mert a többi karakter talán sokkal kiforrottabb már, mint ő. Cortez, Emerson vagy akár Liya vagy Albine számomra sokkal könnyebben megragadható karakterek, mert sokkal jellegzetesebb a személyiségük. De Novával sokszor bajban vagyok. Olyan karakter viszont nincs, akit ne szeretnék. Mármint persze van negatív karakter, akivel nehéz azonosulni, de ettől függetlenül mind az enyémek, úgyhogy mind különleges helyet foglalnak el a szívemben.

D: Említetted Liyát, én őt nagyon bírtam, a szövegével együtt! Mennyire tartod fontosnak, hogy a humor jelen legyen egy olyan komolyabb témájú történetben is, mint az Üldözöttek hazája?

S: Szerintem abszolút fontos, bizonyos keretek között. Az ilyen karakterek célja főként az, hogy enyhítsék egy kicsit a túlzott drámaiságot, de persze az se jó, ha ez túlzottan előtérbe kerül. Igyekeztem megtalálni a középutat.

D: Ha már sims történetről van szó, fontos az illusztrálás is. Szerintem sokat fejlődtél ebben is az első évad óta. Te is így látod? Könnyebben megy már, belejöttél?

S: Köszönöm, igyekeztem nagyon, hogy egyre szebb képeket készítsek. 😀 Sok segítséget és tippet is kaptam, amiért nagyon hálás vagyok. Meg azért ez már a harmadik Sims 2-vel forgatott történetem. Azt hiszem, mondhatom, hogy most már azért rutinosabban nyúlok hozzá.

D: És készülőben van a negyedik! Elkezdtél már foglalkozni a harmadik évaddal, vagy más projektek vannak most előtérben?

S: A harmadik évad egész konkréten úgy áll, hogy minden megvan fejben, és arra vár, hogy kiírjam magamból. De így majdnem négy év után, amit ezzel a történettel töltöttem, most kell egy kis újdonság. Úgyhogy jelenleg valami másra koncentrálok, hogy kicsit felfrissítsem saját magam, de mindenképpen el fog készülni. És remélem, mihamarabb.

D: Ezt én is remélem, jó hallani, hogy van ötlet! 🙂 Szerintem megkérdeztem mindent, ami fúrta az oldalam, köszi, hogy vállalkoztál az interjúra!

S: Én is köszönöm, és remélem egyszer folytathatjuk a harmadik évad után. 🙂

D: Nektek pedig köszönöm, hogy elolvastátok! Ha bármi kérdésetek van még Sookie-hoz, amire szeretnétek választ kapni, nyugodtan tegyétek fel a poszt alatt, kommentben!

Mentés