10. Fejezet – Az igazság hatalma

Miközben egy másik helyiség felé tuszkolták, Elsie csak arra tudott gondolni, hogy Damian hogy lehetett olyan ostoba, hogy feladja magát. Nem fért a fejébe, hogy mi vezérelhette erre a lépésre a fiút. Hiszen így megkaparintják a terveket, és még meg is ölik! Ám ekkor egy másik gondolat is befurakodott a fejébe, miszerint őt jött megmenteni. És majd egyedül kiment mindkettőnket, persze! – hitetlenkedett a lány, de titokban azért örült, hogy eljött érte Damian, még ha ezzel talán még nagyobb bajba is sodorta mindkettőjüket.

A szoba, amibe irányították őket, laboratórium lehetett. Legalábbis Elsie erre következtetett a berendezésből. Mindenhol gépek, furcsa szerkezetek, és mindenféle látszólag kísérletezéshez használt eszközök kaptak helyet benne. Némelyikük ijesztően zúgott, vagy szikrákat hányt. Őket a középtájt lévő két üvegketrecbe lökték, majd rájuk zárták azokat.

– Lám csak, lám csak – gurult be egy kerekesszék a szobába. – Megint igazam lett. Tudtam, hogy el fogsz jönni, Wyer. – Damian nem szólt semmit, csak mereven nézett a halálfejszerű arcra.

– Nem is tudod, hogy milyen régóta várok erre a pillanatra – folytatta Divell kárörvendő hangon. – Biztosíthatlak, hogy téged is legalább olyan élvezet lesz megölni, mint a drága édesapádat, az elbűvölő kis Selenáról nem is beszélve!

Elsie ránézett rabtársára, akinek gyilkos fényt látott megvillanni a szemében. A következő pillanatban már nem a szemében látta a villanást, hanem mintha a fiú kezéből tört volna elő egy fénygömb.

Azonban a jelenség elhalt az üvegfalhoz érve. Damian viszont még mindig remegett az indulattól. Hogy ezek az őrültek nyírták ki az egész családját? – próbálta Elsie megemészteni ezt az új információt. Így már nem csodálta a fiú dühét, és lélekben mélységesen együttérzett vele.

– Azt hitted, hogy ilyen könnyű kijátszani minket? – kérdezte ördögi kacaj kíséretében a bozontos Divell. – Tanultunk a hibáinkból, és angyalbiztossá tettük a kalitkákat!

Elsie csak kapkodta a fejét jobbra-balra. Csak most kezdett derengeni neki: Damian apja angyal volt? És Ő meg fénygömböket lövöldöz a kezéből? Alapesetben aligha hitte volna el mindezt, de ez a pár nap teljesen felforgatta eddigi világnézetét, és lehet, ha valaki azt mondja neki, hogy a Tehénnövények tojják a húsvéti tojásokat, még azt is beveszi.

A két fivér még egy darabig élvezettel nézte a bezárt fiú tehetetlen dühét, majd ismét a kerekesszékes vette magához a szót.

– Úgy gondolom, hogy ideje a lényegre térni! Ide azokkal a tervekkel! – ezzel feltette a fülhallgatóját, testvére pedig elindult a gondolatszívóval Damian felé.

– Szerencsére befelé áteresztő az üveg – tette hozzá, még mielőtt megnyomott egy gombot.

A következő pillanatban a fiúnak lecsukódott a szeme, háta nekivágódott a kalitka hátsó falának. Elsie megijedt, hogy a gondolatolvasó segítségével a gonosztevők könnyedén bejuthatnak Damian agyába, de mégis furcsa érzése támadt. A fiú szenvedő arca láttán arra gondolt, hogy talán küzd a behatolás ellen…

– Hát hogyne! – kiáltott fel olyan hirtelen az idősebbik testvér, hogy Elsie ugrott egyet helyben. – Látom apád sok mindenre megtanított. – Hangja nyugodt volt, de arca haragot tükrözött. – Kivédeni a gondolatolvasást, mi? De nem foghatsz ki rajtam! Érted? Ha így nem, akkor máshogy szerzem meg az információt! Castor! Hozd ki a lányt!

A bozontos őrült fénnyel a szemében eldobta a porszívót, kinyitotta a kalitkát, és intett a két köpenyesnek, akik kirángatták belőle Elsie-t. A lány próbált kiszabadulni, de a férfiak erősen tartották, majd egy székbe tuszkolták, és Divell összekötözte a kezét. Hamarosan egy késsel a kezében tűnt fel. Elsie legszívesebben felordított volna, de visszafogta magát, és csak riadtan nézett a szerszám irányába.

– Ha nem tudjuk belőled kihúzni az információt, akkor majd elmondod önszántadból – szólt ismét a kerekesszékes. – Addig leszünk kénytelenek kínozni a hercegnőt, amíg át nem adod azt, ami kell nekünk. És ugye nem akarod, hogy elcsúfítsunk egy ilyen szép arcocskát, Wyer?

Elsie ránézett Damianre, és a két zöld szemet most riadtnak látta. Jobban tetszett, amikor mérges volt – gondolta, de a következő pillanatban már az arcához közelítő késre kellett fókuszálnia. Szorosan becsukta a szemét, és fölkészült a fájdalomra, de az esetleg előtörő sikítás elfojtására is. Pár másodperc múlva aztán érezte a penge hidegségét az arcán, de a várt fájdalom elmaradt.

Résnyire nyitotta a szemét, és meglepetésére Damian arcán az elmélyült koncentráció mellett egy vágást látott megjelenni.

– Nem visít a kicsike! – szólt őrült tónusban a bozontos, és úgy nézett a késre, mintha az elromlott volna.

– Wyer! – hörögte az idősebbik Divell, miközben dühös pillantásokat vetett a megszólított felé. Damiannek ekkor lassan eltűnt a vágás az arcáról.

– Akkor kénytelenek leszünk durvább eszközökhöz folyamodni – ragadta magához a szót ismét a fiatalabb testvér, és egy mozdulattal átrántotta a lányt egy másik székbe, ami egy géphez kapcsolódott. – Ez majd megteszi a hatását! – rikkantotta, és megnyomott egy gombot.

Elsie úgy érezte, mintha ezer tű fúródna teste minden pontjába. Összeszorította a száját, hogy ne ordítson fel, bár ez igen nehezére esett, még így is fájdalmas nyöszörgéseket hallatott. Ezután kissé enyhült a szúrás, de teljesen nem múlt el. Óvatosan megpróbált Damian felé lesni, de őszintén megijedt, amikor meglátta, hogy a fiú már szinte vergődik kalitkájában. Nemsokára a szúrás ismételten erősödni kezdett, és a lány kénytelen volt levenni tekintetét rabtársáról. Még a könnyei is majdnem kicsordultak az elviselhetetlennek tűnő fájdalom okán. Tudom, hogy ezt csak a képzeletem szüli! Nem szúr semmi! – próbált lelket önteni magába. Gondolj egy szép mezőre! Milyen szép színesek ezek a virágok! És ez a virágillat! És azok a gyönyörű smaragdzöld szemek…

– Állj! Elmondok mindent! – hallotta valahonnan távolról az előbb említett szemek gazdájának ziháló hangját. Pár pillanat múlva a szúrás elmúlt, bár némi kellemetlen bizsergés megmaradt. Elsie riadt tekintettel nézett rá a fiúra. Hogy mondhatja ezt? Hogy adhatja fel? Értse meg, hogy én nem számítok már! – Ne csináld, Damian! Ne add oda nekik! – üvöltötte kétségbeesetten, de a fiú nem nézett rá.

– Szóval így! – szólalt meg a kerekesszékes magabiztos hangon. – Hát nem akarod, hogy a hercegnő szenvedjen? Mindig is ez volt az emberek legnagyobb gyengepontja! Az érzelmek! – Halálfejszerű arcára undor ült ki. – Az a fene nagy önfeláldozás a szeretteitekért!

Damian nem szólt semmit, de miközben föltápászkodott, tekintetét az idősebbik Divellébe fúrta. Könyörgöm, ne mondj semmit! – próbálta Elsie gondolatban üzenni a fiúnak, bár nem sok esélyt látott rá, hogy ez hasson. Egy darabig azok ketten némán meredtek egymásra, mintha azt játszanák, hogy ki bírja tovább. Nemsokára azonban megszólalt a fiú.

– Engedjen ki, és akkor megkapja. – Hangja és arca is határozottságot tükrözött. Elsie pillanatnyi meghökkenést látott átsuhanni a kerekesszékes arcán.

– Nem kell ahhoz kijönnöd, hogy átadd – felelte gyanakvóan. Damian ekkor a fejéhez emelte a kezét.

– Maga szerint mennyibe telik kitörölni innen a terveket? – kérdezte határozottan, bár a lánynak támadt egy olyan érzése, hogy blöfföl. Ha ki tudná törölni őket, már rég megtehette volna. Mindenesetre az idősebbik testvér úgy tűnt, gondolkodóba esett.

– És mi a garancia arra, hogy átadod, ha kiengedünk? – tette fel kérdését érdeklődéssel vegyes bizalmatlansággal.

– Arra? Semmi – felelte tárgyilagosan Damian. A kerekesszékes ismételten gondolkodott egy sort. Szürke szemei idegesen pattogtak a laboratórium tárgyain, amíg végül ismét megállapodtak a bezárt fiún.

– Engedjétek ki – adta ki az utasítást hamarosan.

– Úgy vélem, ez nem jó ötlet, Pollux! – fogalmazta meg véleményét az Elsie mellett strázsáló fiatalabbik Divell.

– Kellenek azok a tervek! – intette le testvérét indulatosan a másik.

Hamarosan a két köpenyes kinyitotta a kalitka ajtaját. Ekkor több dolog is történt.

Damian hirtelen kiugrott, és egy-egy fénygömbbel ártalmatlanította őrzőit. Elsie a pillanatnyi zavart kihasználva felpattant, és teljes erővel sípcsonton rúgta a bambuló bozontost.

Az felordított fájdalmában, és a földre zuhant. Eközben Elsie érezte, hogy meglazul a kötés a kezén, és gyorsan lerázta azt. Damian pedig elkezdett rohanni a kerekesszékes felé.

Ám a következő pillanatban berontott egy halom köpenyes, előreszegezett fegyvernek látszó tárgyakkal, majd tüzeltek. A lány úgy érezte, hogy minden tagja megbénult, és a zöld szemű fiú is megállt, mintha megdermedt volna.

– Komolyan azt hitted, hogy ilyen könnyen átvághatsz? – kérdezte gúnyosan az idősebbik Divell. – Ehhez azért korábban kellett volna felkelned, Wyer! Mit csináljunk vele Castor? – Most a még mindig fájdalmas arccal fetrengő öccse felé fordult, mire az abbahagyta a fetrengést, feltámaszkodott, és ismét őrült fény csillant a szemében.

– Vágjuk ki az agyát! Akkor majd nem tudja megakadályozni a bejutást! Ha rögtön rákötjük a keringtetőre, nem vesznek el az adatok azonnal! – A kerekesszékes arcán gúnyos mosoly jelent meg.

– Tehát meg kell ölnünk! Végre! De egy angyalt csak egyféleképpen lehet megölni – a testvérek szemében mohó izgalom csillant.

– Ki kell vágni a szívét!

11. Fejezet – Szárnyak és sebek

Mentés