Valaki csöngetett. Elsie nem tudta felfogni, hogy ki akarna hozzájuk látogatóba jönni, de kissé kíváncsivá is tette ez az esemény.

Amikor azonban kinyitotta az ajtót, szinte a lélegzete is elállt.

– Aloha! – vigyorgott rá legjobb barátnője, miközben valami furcsa bennszülött köszöntési mutatványt interpretált.

– Annie! – vetette magát végül a barna hajú nő nyakába Elsie. – Úgy örülök, hogy egyben vagy!

– Oké, oké, azért megfojtani nem kell! – hámozta le gyengéden magáról, miközben folytatta a mosolygást.

Amint jobban megnézte barátnőjét, Elsie még egy kicsit irigy is lett rá. Annie sugárzott, barna bőre még bronzosabb árnyalatot öltött, összességében úgy nézett ki, mintha egy hosszúra nyúlt nyaralásról tért volna haza.

– Még itt ácsorgunk egy darabig, vagy be is megyünk? – cukkolódott Annie, amire Elsie gyorsan beinvitálta vendégét.

– Jól nézel ki! – adott hangot véleményének a szőke nő. – Mintha nem is ebben a világban lettél volna az utóbbi hetekben!

– Á, nem, itt voltam – legyintett Annie. – Nagyon is.

– Mesélj!

– Kissé elhúzódott a nyaralásom Twikkiin – kezdett bele barátnője a magyarázatba. – Pont akkor ütött be a buli, amikor a hasamat süttettem a tengerparton. Persze, egyrészt Inoke gyorsan levédett minket, másrészt az ügynökök is sokára értek oda, szóval viszonylag jól megúsztuk.

– Ácsi! Az az Inoke volt Twikkii angyala? – húzta fel a szemöldökét Elsie.

– Persze, miért, nem azt mondtam? – értetlenkedett Annie. – Aztán elment Bridgeport felé… vagyishogy idefelé, minket meg otthagyott…

Elsie valami furcsa vágyódást vélt felfedezni barátnője arcán, amit igazán nem tudott hova tenni.

– Igen, Mike mesélt róla. – Annie-nek rögtön felcsillant a szeme, amin Elsie csak még jobban csodálkozott. – Ő és a Shang simlai angyal már az ügynökök kiiktatása után estek el.

– Tényleg, emlékszem is, hogy egyszer csak mindegyik összeesett, se szó, se beszéd!

– Te, Annie? – Elsie végül úgy érezte, mégis rákérdez. – Volt valami közted és e között az Inoke között?

– Jaj, drágám, nem kell kombinálni! – háborodott fel Annie, ami reakcióból a szőke nő rögtön levonta a következtetéseket. – Hát, jó, volt egy kis akció, de semmi több, tényleg!

Ja, persze – gondolta Elsie somolyogva.

– És hol van a mi kis hősünk? – próbálta gyorsan elterelni a szót saját érzelmi világáról Annie. – Az én egyetlen drága keresztfiam?

Ebben a pillanatban lépett be az említett, Skyjal a nyomában a nappaliba, mintha csak arra várt volna, hogy szóba kerüljön.

– Szia, Annie! – mosolygott Mike, miközben egy ölelésben részesítette a váratlanul felbukkant vendéget.

– Szia, szépségem! Hadd nézzelek meg jobban! – kezdte mustrálni a fiút. – Te nőttél! És férfiasabb is lettél! – küldött a szavak mellé még egy csábító pillantást is.

– Annie! – szólt rá Elsie megjátszott szemrehányással. – Ne flörtölj a fiammal! Mike-nak barátnője van!

– Hogy micsoda! Nem mondod! – játszotta túl a csodálkozást a barna hajú nő. – Ki az a szerencsés? – Tekintete ekkor a háttérben meghúzódó Skyra tévedt. – Te vagy az? Hát!

– Ő Sky – húzta magához barátnőjét Mike.

– Milyen kár – legyintett Annie. – Azért ha véletlenül szakítanátok, tudod, hol találsz – kacsintott a fiúra, amire Elsie kuncogással reagált.

***

– Te, Elsie – vakarta meg az állát Annie. – Szerinted Mike még… szűz?

A két nő a nagyobbik hálószobában ült az ágyon, a lámpa fényében Annie homlokán még jobban kirajzolódtak az apró ráncok. Elsie felhúzta a szemöldökét.

– Hát… nem hiszem.

– Megrontotta ez a kis cafka? – háborodott fel kissé színpadiasan Annie.

– Nem cafka – intette le barátnőjét Elsie. – Rendes kislány.

– De akkor is!

– Jó, tudom, hogy magadnak akartad, de… – forgatta a szemeit.

– Hé, én nem rontok meg kiskorúakat! – fintorgott Annie. – Pláne nem a te fiadat!

Elsie majdnem elnevette magát legjobb barátnője hirtelen féltékenységi rohamán.

– Amúgy honnan tudod? – kérdezte egy pár pillanatnyi csend után fürkésző tekintettel a barna hajú nő.

– Hát, vannak elég árulkodó jelek.

– Például?

– Nem túl vastagak a falak.

– Te hallgatóztál? – élénkült fel Annie, amire Elsie rögtön védekező módba kapcsolt.

– Dehogy hallgatóztam! – Tárta szét a karjait. – De hát tudod, esténként én itt fekszem egyedül csendes magányomban, ők meg ott vannak a szomszéd szobában…

– Tehát mégis hallgatóztál! – bökte meg a térdét Annie. – Na jó, mi még árulkodó jel?

– Hát… – pislogott zavartan egy párat Elsie. – Használt gumi a kukában…

– Fúj, még a kukában is turkálsz? – röhögte el magát barátnője.

– Nem turkáltam! Csak véletlenül megláttam! – Annie erre csak egy hitetlenkedő pillantást küldött felé. – Különben is, meg kell bizonyosodni róla, hogy védekeznek-e rendesen!

– Nehogy úgy járjanak, mint te?

Elsie arca elsötétült.

– Ha-ha, nagyon vicces.

– Jó, tudod, hogy nem úgy értettem! – nézett rá bűnbánóan Annie.

– Tudom – legyintett még mindig kissé keserű arccal.

Néhány pillanatig egyikőjük sem szólalt meg, de Elsie megint érezte, az a kissé furcsa ürességet, ami néhány napja folyamatosan motoszkált benne.

– Kicsit furcsa nem? – törte meg a csendet Annie, amire felkapta a fejét. – Már szinte felnőtt. Repül az idő!

– Hát igen.

– Ilyenkor érzem úgy, hogy valamit nagyon kihagytam, azzal, hogy nem szültem gyereket időben.

Annie arcán szomorúság ült, és Elsie tudta, hogy miért. Legjobb barátnője sohasem bonyolódott még komolyabb kapcsolatba, és élvezte is ezt, viszont legbelül nagyon is vágyott rá, hogy valaki szeresse.

– Még nem késő – mutatott rá, amire Annie legyintett egyet.

– Ugyan!

– Majd találsz valakit!

– Ha eddig nem találtam… – harapott a szájába a barna hajú nő.

– Mert eddig nem kerested!

Elsie tudta, hogy neki van igaza, és látta, hogy legjobb barátnője is megérti.

– Szerencsétlen egy bagázs vagyunk – állapította meg Annie, amire a szőke nő elmosolyodott.

– Nem maradsz itt éjszakára, hogy boldogítsuk egymást?

– De – vonta meg a vállát Annie. – Majd együtt hallgatjuk, ahogy a fiatalok döngetnek a szomszéd szobában.

Ezt már egyikük sem bírta ki röhögés nélkül.

---

Megjegyzések: Az Elsie-Annie beszélgetéseket nagyon szeretem írni, mert mosolyt csalnak az arcomra (kivéve, ha valami über-depis témáról van szó, mint ahogyan arra korábbi kiegészítő részletben már volt példa), olyan jó, hogy így vannak egymásnak! :3 Meg ahogy már említettem, Annie az egyik kedvenc mellékszereplőm, szóval hát nem kizárt, hogy fog még ő szerepelni 😀 Azért Elsie lehet tényleg hallgatózik néha 😛 Köszi, hogy elolvastátok! ^^

Vissza az adatlapra

Mentés

Mentés

Mentés