Kiegészítő részlet – Fény és sötétség

– Szerinted meddig maradhatunk itt? – kérdezte Sky, miközben a koszos ablakokon keresztül próbált kikémlelni a külvilágba, de a nagy sötétségen, és néhány távolban pislákoló lámpán kívül semmit nem látott.

– Nem tudom. Pár napig, ha szerencsénk van – vonta meg a vállát Mike, miközben helyet foglalt egy fából készült láda szomszédságában.

A lány is hamar feladta jelenlegi tevékenységét, és odatelepedett a fiú mellé.

Mindketten érezni kezdték az elmúlt napok eseményeinek hatását. Bánatot és fájdalmat a szeretteik elvesztése miatt, bizonytalanságot és félelmet a jövőre vonatkozóan, fáradtságot és kimerültséget, mivel már vagy harminc órája talpon voltak. Mindketten tudták, hogy már semmi nem lesz a régi, hiába akarnák visszakapni korábbi életüket, valami véglegesen megváltozott, és kitörölhetetlen, vérző sebeket ejtett a világon.

Mike óvatosan egy fénygömböt gyúrt a kezeivel, majd miután kellően nagyra nőtt, a pislákoló fénysugárban vetett egy pillantást útitársára. Sky, szemét lecsukva pihent, barna tincsei kuszán keretezték szögletes arcát, ami ugyan kissé maszatos volt, de még így is szinte sugárzott hibátlan arcbőre. Most olyannak érezte a lányt, amilyennek még sohasem: sebezhetőnek.

– Lejjebb vennéd? Belevilágítasz a szemembe! – Sky felszólítása kizökkentette Mike-ot a merengésből.

– Ja, persze – felelte gyorsan, és kisebbre vette a fénygömböt. – Aludni akarsz? Mert akkor lekapcsolom teljesen.

– Nem – nyitotta ki a szemét a lány.

– Pedig nem ártana pihenned!

Sky elhúzta a száját.

– Nem kell a törődés, Mikey fiú. Inkább tarts szóval.

– Hogyan? – kérdezett vissza Mike.

– Mit tudom én! Mesélj valamit.

Mike tétován megvakarta a fejét.

– Hát… Anyukám csinálja a legjobb Sült Alaszkát a világon…

– Oké, inkább mesélek én – szakította félbe egy morgás kíséretében útitársa, majd sóhajtott egy nagyot. – Azóta van tériszonyom, amióta hat évesen felmásztam egy fára, de lejönni már nem tudtam. Nagyon magasan voltam, és amikor lenéztem, egyszerűen nem mertem megmozdulni. Végül… leszedtek valahogy – fejezte be az igazságot kissé elhomályosítva. Zack szedte le, az ő egyetlen bátyja. De nem most akarta néha igencsak irritáló útitársa orrára kötni a dolgot.

– Logikus – biccentett Mike, miközben Sky arcát fürkészte smaragdzöld szemeivel. Egyre inkább azt érezte, hogy a lány sokkal mélyebb személyiség, mint azt valaha gondolta volna.

– Te mitől félsz a legjobban? – kérdezte a lány érdeklődve.

Mike elgondolkodott egy pillanatra. Mitől is? Hogy képtelen segíteni az embereken, pedig az lenne a dolga? Hogy úgy végzi be, hogy nem teljesítette a küldetését? Vagy egyszerűen csak hogy nem éri meg a holnapot sem, és a túloldalon csak röhögni fognak rajta a megboldogult angyalok?

– Hogy nem tudom teljesíteni a küldetésemet.

Sky felhúzta a szemöldökét. – Milyen küldetés?

– Tudod, minden angyalnak van egy küldetése, amit élete során végre kell hajtania – magyarázta Mike.

– Aha. És mi történik, ha nem teljesíted?

– Semmi. Mármint… fontos lenne teljesíteni, mert attól lesz jobb a világ – zárta le a kérdést gyorsan.

– Ez olyan, mint valami vallásos maszlag.

– Pedig nem az – bizonygatta a fiú. – Legalábbis erre van bizonyíték.

– Oké – vonta meg a vállát Sky. – Te tudod. – Nem akart jobban belemenni ezekbe a dolgokba, mert minél többet tudott meg az állítólagos angyalok világáról, annál butábbnak érezte magát, ami őszintén szólva nem esett valami jól neki.

A lány megpróbálta kidörzsölni az álmosságot a szeméből, de ez igen kevéssé sikerült neki, még így is majd leragadt a szemhéja.

– Lehet, hogy mégiscsak alszom egyet – jelentette ki, miközben kényelmes pozícióba próbálta fészkelni magát a kemény padlón.

– Rendben, akkor villanyt oltok – bólintott Mike, és lezárta a fénygömböt. Beletelt egy kis időbe, amíg szemei hozzászoktak a mindent beborító sötétséghez, és látni kezdte a körvonalakat.

Hallgatta Sky szuszogását, és ismét hatalmába kerítették a gyötrő kétségek. A helyzetük enyhén szólva sem volt rózsás, és ezt jól tudta ő maga is. De valahogy mégsem önmagáért aggódott, bár elég erősnek sem érezte magát ahhoz, hogy véghezvigye a dolgot, még akkor sem, ha abban a pillanatban halvány lila gőze sem volt róla, hogy pontosan mi is az a dolog. Sokkal jobban féltette a világot, az embereket, és bár még magának sem merte bevallani, de féltette azt a lányt is, aki ott feküdt mellette, és jelenleg egy békésebb életről álmodott.


Megjegyzések: Ez a kis szöszi pont a második évad kezdete előtti éjszakán játszódik, és igazából… nem is tudom, hogy miért írtam. XD Csak úgy jött! 😀 Ez nálam általában így működik. 😛 Azért remélem tetszett, lájkolni és komizni természetesen ér! 🙂

Vissza az adatlapra

Mentés

Mentés

Mentés

  • Nagyon tetszett ez az újabb kis kimaradt jelenet, annyira jó olvasni ezeket. A képek változatlanul most is nagyon tetszettek, és örülök, hogy egyre több ilyen kis kiegészítő jelenet születik, imádom olvasgatni. Ja és Mike és Sky nagyon cukik. 😀

    • Jaj, köszi szépen, örülök, hogy tetszenek ezek a kis jelenetecskék 😀 A képekkel is igyekeztem azért, ha már nem is készítek olyan sokat, a fontosabb mozzanatokat próbálom lekapni 🙂 Hát Mike és Sky mindig cukik, még akkor is, amikor még csak ismerkednek XD
      Köszi szépen a komit 🙂

  • Sookie

    Nekem is tetszett nagyon! Olyan fura, hogy itt még szinte alig ismerték egymást, de persze örülök, hogy összehozta őket a sors. 🙂
    Kíváncsi vagyok, hogy miről írsz legközelebb. 🙂

    • Örülök, hogy neked is tetszett ^^ Szerintem mindenki örül neki, hogy összekerültek 😀
      Remélem tetszeni fog a következő is, és köszi a komit! 🙂