Oriont, miután becsukta maga mögött a szobaajtót, elárasztották a zavaros gondolatok. Ő csupán jószándékból cselekedett, tudta nagyon jól, csak ösztönözni szerette volna Mike-ot, hogy kihozza magából a tudást. Viszont a fiú reakciójából ítélve az is lehet, hogy túl nyersen fogalmazta meg álláspontját, mint ahogyan azt Sky utána nem felejtett el az orra alá dörgölni. Ráadásul az sem segített lelkiállapotán, hogy még Kimről is be kellett számolnia a lánynak. Gondterhelt ábrázattal leült az ágy szélére, és megdörzsölte az arcát.

Azonban amint felnézett, egy rég nem látott ismerőssel találta magát szemben.

– Apa, én ezt nem tudom megcsinálni – suttogta kétségbeesett hangon Orion. Barnaby összehúzta a szemöldökét, ezt a jól ismert gesztust gyakran alkalmazta földi léte során is, és semmi jót nem sejtetett.

– Ne beszélj már összevissza! – korholta fiát az idősebbik angyal. – Látod, a hitetlenkedésed miatt még engem is leküldtek!

– Nem összevissza beszélek! – emelte fel hangját Orion. – Hogy várhatják el, hogy én majd iránymutatást adok neki? Még én sem nőttem fel! Nem vagyok képes kitanítani!

– A Jelzőfény sosem téved! Ha téged jelölt ki, akkor meg tudod csinálni!

– Igen de… – harapott bizonytalanul az ajkába. – Egy tapasztaltabb valaki biztosan több segítséget nyújthatna neki, mint én! Ez egy túl fontos feladat, és én még nem állok készen!

– Azt mondod, más, én megkérdem: mégis ki? – tette karba a kezeit Barnaby. – Tudod, hogy hány angyal van életben jelenleg? – Orion értetlen tekintetét látva folytatta: – Gondolj egy számra! És most oszd el hárommal! Nincs választásod!

A fiatalabbik angyal erre még az eddiginél is kétségbeesettebb fejet vágott.

– Oké, figyelj – folytatta az apja, miközben angyalzöld szemeivel áthatóan vizslatta fiát. – Te vagy a legalkalmasabb. – Orion már készült volna közbevágni, de Barnaby leintette. – Te ismered egyedül a jövőt, te vagy az egyetlen látó jelenleg az angyalok között.

– Tudom! – vágott mégis közbe Orion. Már fiatalabb korában is sokszor megkapta, hogy használja a még az angyalok között is különleges képességét többször, de neki valahogy sohasem fűlött hozzá a foga. De lehet, hogy most mégsem tudja elkerülni? Mindenesetre erre a majdhogynem felismerésre a gyomrában lévő gombóc csak még nagyobbra nőtt.

– Nem elég tudni! Tenni is kell!

Orion vett egy mély levegőt. A szíve azt súgta, hogy tiltakozzon, de az esze mást mondott. El kell fogadnia a végzetét. Ő ugyan eddig is megtett minden tőle telhetőt, de ez nem elég. A teljes lényét fel kell áldoznia a szükség oltárán, mint ahogyan ezt az angyaloknak illik. Irtózott a gondolattól, hogy feladja a földi létet, de le kell győznie félelmeit, mert a világ arra tart, amerre, és ezen egyedül az a szemtelenül fiatal angyal képes változtatni, akinek szüksége van iránymutatásra. És megint az ördögi kör elejére értünk.

Az elhatározás olyan sziklaszilárdan született meg benne, mintha megingathatatlan bizonyossága lett volna arra, hogy mindennek jó lesz a vége. Meg kellett tudnia, hogy mi lesz a vége.

Aznap éjjel Orion Isaac Marshall megálmodta a halálát.

Megjegyzések: Hát igen XD Remélem ez után mindenki sejti, hogy miről beszéltem a felkonferáláskor, és ha visszagondoltok a Jelzőfény második évadára, lehet találtok néhány olyan momentumot, ami alapján sejteni lehetett ezt (legalábbis én elrejtettem néhány apróságot ;)). Remélem tetszett, komizni és lájkolni ér 😀

Vissza az adatlapra

Mentés

Mentés

+6