Sky félve lépte át a küszöböt. Félt, hogy megrohanják az emlékei a szeretteiről, azokról, akikkel már soha többé nem találkozhat. Bár ezek a dolgok eddig is ott motoszkáltak benne, mégis valahogy távoli problémáknak tűntek, miközben tartott a harc. Nem volt alkalom ilyeneken rágódni, nem volt alkalom a gyászra, de most… Egyszerre minden itt volt az orra előtt, az egész múltja, az összes emlék és veszteség. Félt, hogy nem fogja tudni tartani magát, és hogy Mike gyengének láthatja, ha eluralkodnak rajta az érzelmei, bár legbelül ő maga is tudta, hogy ez nem gyengeség.
Ránézett a fiúra, aki gyengéden a hátát simogatta, és közben a lakást mustrálta. Mit nem adott volna, hogy most belelásson a fejébe. Vajon ilyennek képzelte régi lakhelyét? Való igaz, hogy nem sokat beszélt róla. Egyikük sem beszélt sokat a családjáról, az otthonáról, néha egy-egy elejtett szóból igyekeztek összerakni a képet. Vajon a szülei mit szóltak volna a fiúhoz? Kedvelték volna legalább annyira, mint Aaront? Exe emléke visszarántotta a valóságba, és sóhajtott egy nagyot. Majd erőt vett magán, és elindult régi szobája felé.
Amikor benyitott, rácsodálkozott, hogy minden ugyanolyan: ugyanott szanaszét dobálva hevernek tankönyvei, mint ahol hagyta, még a hatalomátvétel napjának reggelén siettében feldöntött szemeteskosár is ugyanúgy, tartalmát hanyagul a padlóra köpve feküdt a földön. Egyetlen változás a néhány hét alatt lerakódott porréteg volt, ami jelezte az eltelt időt.
Gyorsan odalépett a szekrényéhez, és elkezdte kipakolni a ruháit. Szinte még válogatni sem kellett közülük, hiszen nem hordott sohasem divatos göncöket, csak kényelmes ruhadarabokat, és ezekre továbbra is szüksége lesz. Néhány póló, pulcsi, egy rakás zokni…
– Mike, levennéd a bőröndömet a szekrény tetejéről? – kérdezte, ám amikor oldalra nézett, hirtelen elkomorodott.
– Ki ez a srác? – Mike egy Sky íróasztalán eddig hátra suvasztott régi fotót nézett, ami úgy látszik felfedte magát a fiú előtt. Egy olyan fotót, ami nem tartozott másokra.
– A bátyám – mélyült bele újra a pakolásba Sky, mivel gyorsan el akarta terelni a fiú figyelmét a képről, bár volt egy olyan sejtése, hogy ez nem lesz könnyű.
– Nem is tudtam, hogy van bátyád!
– Már nincs is… – harapott a szája szélébe Sky. Tudta, hogy egyszer el kell majd mondania, ám nem ezt találta a megfelelő pillanatnak, hogy Zack történetét megossza bárkivel is. – Levennéd a bőröndömet?
– Ja, persze – eszmélt fel a fiú, ám amikor odalépett a szekrény elé, mégsem a poggyásszal foglalkozott. – Sajnálom – suttogta a fülébe, és ölelte meg ehelyett.
– Majd máskor, most a bőrönd kellene inkább – noszogatta a lány, bár jólesett neki Mike reakciója.
A fiú könnyűszerrel levette a poggyászt a szekrény tetejéről, majd leült az ágyra és csendben nézte, ahogy Sky berámolja a ruháit. Kicsit talán aggódott is érte, mert, bár ügyesen próbálta álcázni, látta, hogy kiakadt halott testvére emlegetésétől. Nem is akarta erőltetni, tudta, hogy egyszer majd megnyílik: az ilyen dolgokról sohasem könnyű beszélni. Szinte már bánta is, hogy rákérdezett a dologra… miért is kellett előkotornia azt a képet, hiszen láthatta, hogy félig el volt rejtve…
– Asszem kész – sóhajtott a lány, amikor lezárta bőröndjét, kizökkentve ezzel Mike-ot a gondolatmenetéből. – Menjünk innen, nem akarok tovább itt maradni.
– Persze – pattant fel Mike az ágyról, majd miután hiába próbálta meg átvenni Sky poggyászát, mindketten elindultak a kijárat felé.
Viszlát… otthon – nézett vissza még egyszer utoljára régi lakásukra a lány, mielőtt bezárta maga mögött az ajtót.
Megjegyzések: Hát igen 🙁 Ez is egy olyan jelenet, aminek még lesz folytatása, mármint nem szó szerint, hanem… szerintem értitek, hogy hogy értem XD. Azért Sky múltjában is vannak olyan dolgok, amikről lehet még regélni 🙂
Egyébként, ha már ez így az év első kiegészítő részlete, szeretném megköszönni, hogy elolvastátok őket (vagy akár egyet is belőlük XD), mert az én fejemben nem ért véget a sztori ahol véget ért, hanem hát van tovább, és ezt jó érzés megosztani! 🙂 Folyt köv 😉
Nagyon tetszett ez a kis kiegészítő jelenet. 🙂 Úgy örülök, hogy megörvendeztetsz minket velük. Nekem ez a szöszi feltesz néhány kérdést, amire remélem, még választ fogunk kapni. Ugye a 2. évadba említve volt Sky tesója, de szívesen olvasnék még róla. 🙂 A képek most is nagyon szépek és kifejezőek lettek, bár ezt lehet már mondanom sem kell, de azért mondom. Köszönjük szépen. 🙂
Én meg örülök, hogy tetszett 😀 Szeretem írni ezeket, mert benne vannak a fejemben, és hát hozzátesznek a sztorihoz 🙂
Megígérem, hogy lesz még szó Sky testvéréről, ami remélem választ fog adni majd a kérdéseidre 🙂 De hát szegény lánynak nem egyszerű erről beszélnie, úgyhogy kell még egy kis idő amíg el tudja mondani :/
Köszi a dicséretet a képekre ^^ Az a lényeg, hogy kifejezőek legyenek 😀
Én is nagyon köszönöm a részleteket, és hogy nem kell teljesen megválnunk a szereplőktől. A képek meg nagyon jók..:)
Örülök, hogy te is figyelemmel kíséred sorsukat továbbra is 😀 Remélhetőleg még sok-sok részletet fogok megosztani (legalábbis van egy halom megírva, csak képeket kéne csinálni hozzájuk XD). Örülök, hogy a képek is tetszenek, bár itt inkább hangulatra mentem, de az jó, ha adnak az élményhez 😀