Kísértő múlt kimaradt jelenet #2

Későre járt már, amikor Dorian Carson gondterhelten átlépte a lakásához közel eső kocsma bejáratát. Szerencsére a hely sem volt túlzsúfolt, ennek ellenére azonban betöltötte a tömény cigarettafüst és az alkoholszag. Tétován a bárpulthoz lépkedett és rendelt egy italt. Leült az egyik székre majd belekortyolt a poharában lévő whiskybe. Szája megrándult, amikor megérezte annak fanyar, erős ízét. Pont illett a hangulatához. Nem találta még a helyét itt Bridgeportban, de a legnagyobb baj az volt, hogy nem is érezte jól magát. A munkájával elégedett volt, bár sokkal nagyobb teher nehezedett rá, mint egyszerű nyomozóként. Ebből kifolyólag egyre stresszesebb, ingerlékenyebb lett. Nem igazán jött ki kollégáival sem, bár ezen nem is csodálkozott, sohasem volt egy társasági figura. Megszokta már, hogy nincs sok barátja.

Mégis valami piszkosul hiányzott az életéből, amitől érzi, hogy él. Túlságosan unta már magát a négy fal között ezért úgy döntött, jól leissza magát, holnap úgyis szabadnapja lesz. A közeli kocsma pont megfelelőnek bizonyult. Újabb italt rendelt. A pultos először meg sem hallotta rendelését, mert épp egy dögös fekete nőt fűzött. Dorian szája mosolyra húzódott, amint eszébe jutott, amikor Stacy Johnson ügye kapcsán a sztriptíz bárba keveredtek Andreával. Na tessék, már megint Andrea. Egyszerűen nem volt képes kiverni a fejéből a nőt. Az az éjszaka…. Nem! Ebből elég, nem fogja hagyni, hogy feleméssze ez az érzés. Egy húzásra lehajtotta a whiskyt, majd körbenézett a kocsámába. Nem messze tőle éppen volt egy biliárdasztal, ami magányosan állt a kocsma közepén. Hirtelen ötlettől vezérelve az asztalhoz lépett, majd játszani kezdett. Eleinte csak egymaga, de nem sokkal később úgy tűnt, ellenfele akad.

– Nahát te aztán jól tudsz bánni a dákóval – szólalt meg egy érzéki női hang a háta mögül. – Beszállhatok?

Dorian tetőtől talpig végigmérte az idegent és be kellett ismernie, tetszett a látvány. A nő hosszú vörös haja hullámokban omlott a vállára, csokoládébarna szeme kihívóan csillogott. A rövid, szűk vörös ruha, amit viselt tökéletesen kiemelte formás alakját.

– Csak tessék – bólintott Dorian.

– Nem láttalak még erre – hajolt az asztal fölé kecsesen a nő, majd megpöccintette a fehér golyót a farúddal.

– Nem szokásom kocsmába járni – rándította meg a vállát Dorian.

– Nem vegyülsz a pornéppel?

– Nem így értettem – rázta meg fejét a férfi. – De felőlem azt gondolsz, amit akarsz.

– Tudod, mit gondolok? – lépett egészen közel a férfihoz miközben nekitámaszkodott az asztalnak. – Minden zsaru előbb utóbb törzsvendég lesz egy kocsmában.

– Honnan…

– Honnan tudom, hogy zsaru vagy? Megéreztem – kacsintott rá. – A rend őrei a gyengéim. Mellesleg az öveden lóg a jelvényed – mutatott nevetve a említett tárgyra, mire Dorian is megeresztett egy mosolyt. – Egyébként Amanda, Amanda Monroe – nyújtotta felé kezét a nő.

– Dorian Carson – szorította meg gyöngéden a nő kezét Dorian, akkor még nem is sejtve, mennyire fogja még átkozni ezt a napot…

Vissza az adatlapra

  • Nekem ez a rész is tetszett 🙂
    Az illusztrálás változatlanul fantasztikus, főleg a környezet 😀

    • Köszönöm szépen, Kyra 🙂 Örülök, hogy tetszett ez a kis jelenet. ^^

  • Jaj, tök érdekes volt látni, hogy hogy taliztak, köszönjük, hogy megosztottad 😀 Amúgy illett hozzájuk meg a kapcsolatukhoz, hogy egy ilyen helyen akadjanak egymásba 😛 Dorian milyen kis cuki, hogy mindenről Andy jutott az eszébe, aw :3 Amanda meg hozta a sajátos formáját, szuper volt 😀

    • nagyon szívesen 😀 Én legalábbis így képzeltem el a talijukat, örülök, ha tetszett. Dorian szerintem nem érezte épp ott és akkor magát cukinak, de azért szerintem is az. 😀

  • Sookie

    Óóó, szóval így találkoztak! Köszi, hogy megírtad, tényleg nagyon kíváncsi voltam.
    Illik hozzájuk szerintem ez a találkozás, bár szegény Doriant sajnálom kicsit, amiért ilyen magányos volt azokban az időkben.

    • Hát én nagyon szívesen megírom, amire igény van, kivéve, amit nem.:D
      Dorian mindig is magányos volt, csak Andrea után már nehezebb elviselnie 😀

  • Katmok

    még csak most jutott időm,hogy olvassam sajnos de nekem is nagyon tetszett.
    Nagyon örülök, hogy kapunk így a történet után is még kiegészítő részeket 🙂 imádom őket olvasni és sok érdekességet tudunk meg belőle.
    Köszönjük Lexy 🙂

    • Köszönöm szépen, Katmok ^^Örülök, ha tetszenek ezek a kis jelenetek, szeretnék még írni a továbbiakban is csak kicsit tanácstalan vagyok még, hogy miről. XD Ha van vannak ötletek, miről olvasnál még szívesen a sztorival kapcsolatban, akkor jelezd. 😀