2. rész – Az új nyomozótárs

Dorian már órák óta ébren volt. Általában szeretett korán kelni és élvezni a reggeli órák csendjét, de ma nem önszántából kelt fel, egyszerűen kivetette az ágy. Egész este alig hunyta le a szemét, csak forgolódott, amikor meg elaludt, rémálmok kísértették. Még mindig az ismeretlen lány járt a fejében. Mintha megfertőzte volna valami vírussal, amitől nem tud megszabadulni. Bambán bámult ki az ablakon, miközben a kávéja már teljesen kihűlt a kezében.

Merengéséből a telefon csörgése zökkentette ki.  Dr. Gilbert volt az, közölte, hogy megvannak a boncolási eredmények. A nyomozó meg sem várta, hogy az orvos befejezze mondandóját, egy azonnal ott vagyokkal lezárta a beszélgetést.

Alig fél órával később már a rideg hullaház folyosóján ácsorgott. Újra a régi emlékei jöttek elő, amikor tíz évvel ezelőtt húgát kellett azonosítania. A legvégső pontig imádkozott magában, hogy ne ő legyen az, de mindhiába.

Amikor az orvos felrántotta a fehér lepedőt, ott volt előtte az az ember, aki a legközelebb állt hozzá, akit szinte ő nevelt fel édesanyjuk halála után. Kudarcot vallott, nem tudta őt megvédeni. De most nem hagyhatta, hogy eluralkodjanak rajta a múlt démonjai.  Amikor benyitott a boncterembe, már nyoma sem volt rajta a feszültségnek.

– Doktor Gilbert – köszöntötte az orvost.

– Szervusz. Ez tényleg gyors volt – nevetett Gilbert –, de nem kellett volna bejönnöd. Ha engedted volna, hogy befejezzem a mondandómat, akkor most tudnád, hogy minden feljegyzett adatot elküldtem a kapitányságra kora reggel.

– Semmi gond, mindenképpen be akartam jönni. Azért elmondanád nekem is a fejleményeket, ha már itt vagyok? – Dorian nem volt túlságosan tréfás kedvében, és ezt jelezte is az orvosnak.

– Hogyne, akkor lássuk – folytatta még mindig derűsen Gilbert. Alig látszott rajta a fáradtság, pedig egész éjszaka dolgozott.

– Tehát, mit találtál? – kérdezte a nyomozó, miközben a lányt nézte.

– A toxikológiai vizsgálat sem alkoholt, sem pedig drogot nem mutatott ki a szervezetében. Tehát a lány tökéletesen tiszta volt. Erőszakra utaló jeleket sem találtam, néhány zúzódás van ugyan a háton, de ezeket a zuhanás következtében szerezhette.

– Mi okozta a halált? – kérdezte türelmetlenül a nyomozó.

– Akut subduralis haematoma – jelentette ki Gilbert, minta ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.

– Emberi nyelvre lefordítva? – értetlenkedett Dorian.

– Ó, pardon. Tehát hirtelen fellépő koponyaűri vérzés. A koponyatrauma következtében vérömleny alakul ki a keményburok és az agyállomány között. Több kiváltó oka is lehet. A mi esetünkben a vérömleny az agykéregi zúzódásból származik – magyarázta az orvos.

– Ezt már tegnap is tudtuk, csak nem ilyen részletesen – túrt bele idegesen a hajába Dorian.

– Ne olyan hevesen a megállapításokkal! Tegnap még balesetre gyanakodtunk, de most már bizton állíthatom, itt gyilkosság történt.

– Mégis miért vagy ebben olyan biztos? – nézett zavarodottan az orvosra Dorian.

– A fejét ért sérülés vizsgálatakor kiderült, hogy a halált egy ütés okozhatta, de ez az ütés semmiképpen sem a zuhanás után következett be, hanem még jóval előtte.

– Tehát leütötték?

– Pontosabban egy tompa tárggyal mértek rá nagy erejű ütést. – Doktor Gilbert szeretett mindig a lehető legpontosabban fogalmazni, ami környezetének néha zavaró volt.

– Érdekes – gondolkodott el a nyomozó.

– Azonosítottátok már? – érdeklődött a doktor.

– Nem szerepel az ujjlenyomata az adatbázisban, és az eltűnését sem jelentették. Nagyon remélem, hogy az általad adott adatok alapján sikerül kideríteni a személyazonosságát.

– Mivel semmilyen jellegzetes sérülés, tetoválás nem található rajta, és műtéten sem esett át, ez nehézkés lesz. Amennyiben ante-mortem radiológiai felvétel készült a fogairól, post-mortem felvétellel történő összehasonlítás esetén kétséget kizáró azonosítás lehetővé válhat.

– Ezt a bizonyos post-mortem felvételt is elküldted?

– Természeten.

***

Dorian amint kiért a hullaházból, bevágta magát a kocsijába, és a kapitányság felé vette az irányt. Az agya folyamatosan azon járt, amit Gilbert mondott. Megpróbálta összeilleszteni az eddig megtudott információkat, de ameddig nem tudják a lány személyazonosságát, addig nem tud elindulni az ügyön sem. Nagyon remélte, hogy mire beér a kapitányságra, meglesz a szükséges információ.

A rendőrkapitányság a város központjában helyezkedett el, így viszonylag rövid idő alatt beért. Amint belépett az ajtón, az egyik újdonsült kollégája, Tom Baltimore, azonnal lecsapott rá.

– Carson nyomozó, jó hogy itt van, megtudtuk az építkezésen talált lány személyazonosságát – jelentette ki büszkén az újonc.

– Na, végre! Épp ideje volt – kiáltott fel Dorian. – Hogyan találták meg?

– A Dr. Gilbert által készített fogséma alapján. Pedig erre volt a legkisebb esély. Hát nem lenyűgöző a tudomány?

– De az. Tehát ki az áldozat? – kérdezte a nyomozó, miközben már el is indult az irodája felé.

– Stacy Johnson, 21 éves, a Bradford hajózási vállalt titkárnője volt. Itt van minden, amit tudni lehet róla – nyújtott át egy dossziét Tom.  – Még nem is volt alkalmam, hogy újra köreinkben köszöntsem…

– Köszönöm, Tim – vette át az aktát Dorian, majd becsapta maga mögött az ajtót.

– Tom – jegyezte meg halkan az újonc, és lassan visszakullogott asztalához.

Dorian azonnal levágta magát az íróasztala mögé, és elkezdte átolvasni a lány aktáját. Szomorúan olvasta az első bekezdéseket, miszerint a lány árvaházban nőtt fel. Miután kikerült az intézetből, alkalmi munkákból élt. Fél éve kezdett a Bradford hajózási vállalatnál dolgozni.

 Kopogás zavarta meg, a nyomozó elfojtott magában egy halk káromkodást.

– Carson nyomozó, igazán sajnálom, hogy megzavarom, de a főfelügyelő kéreti.

– Rendben, azonnal megyek.

Dorian a főfelügyelő irodája felé vette az irányt, de feltartóztatta két hölgyemény, akiket prostitúció vádjával hoztak be kihallgatásra.

– Hé, szépfiú! – füttyentett az egyik a nyomozó után. – Ugye te fogsz minket kihallgatni?

– Neked extra szolgáltatásokat is vállalok – tette hozzá a másik.

Dorian vetett ugyan egy rosszalló pillantást a két bestia felé, de szóra nem méltatta őket. Szólt az egyik rendőrnek, hogy azonnal távolítsa el őket a helyiségből, ne rontsák itt a levegőt.

Kopogás nélkül rontott be főnöke irodájába, akit meglepő módon egy feltűnően csinos nő társaságában talált.

– Jó, hogy itt vagy, Dorian – mondta derűsen a főfelügyelő, figyelmen kívül hagyva beosztottja arcátlanságát –, szeretném neked bemutatni Andrea Mackenzie-t, mostantól ő is velünk fog dolgozni.

– Dorian Carson, gyilkossági csoport. Isten hozta – köszöntötte udvariasan, miközben tekintete végigsiklott a nő testén.

– Andrea Mackenzie – mutatkozott be kedvesen a nő. – Már sokat hallottam magáról.

Dorian nem tudott róla, hogy egy új nyomozó csatlakozik a helyi rendőrséghez. Kérdő tekintettel nézett felettesére, aki azonnal megértette a célzást.

– Mint már hallhattad, Ralph a múlt hónapban nyugdíjba vonult. Andreát Sunset Valleyből helyezték át, eredményei figyelemre méltóak, reméljük, nálunk is kamatoztatja tehetségét.

– Köszönöm, igyekezni fogok – pillantott hálásan új főnöke felé Andrea. – Remélem, mihamarabb belevethetem magam egy ügybe.

– Főnök, beszélhetnénk négyszemközt? – tekintett Andreára. – Új fejlemények vannak az építkezésen talált lány ügyében.

– Ugyan, Dorian, egészen biztos vagyok benne, hogy Andreát is érdekelné a dolog. Igazam van?

– Nagyon is – mosolygott a nő Dorianra.

– Dorian, kérlek, ismertesd az ügyet, hogy Andrea is képben legyen.

Doriannak egyáltalán nem volt kedve beavatni ezt a bizonyos Andreát, de nem volt más választása, így kénytelen volt felvázolni az ügyet. Andrea és a főfelügyelő figyelmesen hallgatta a férfit. Dorian nem fektetett rá túl nagy hangsúlyt, hogy mindent pontról pontra megosszon, inkább csak gyorsan elhadarta az információkat.

– Tehát gyilkosság – töprengett a főfelügyelő.

– Mihamarabb szeretném megkezdeni a nyomozást – jelentette ki határozottan Dorian.

– Nézd, Dorian, nem is tudom, nemrég jöttél ki a kórházból, talán jobb lenne, ha még egy ideig pihennél.

–  Főnök, mint azt már említettem, jól vagyok. Már napok óta csak papírmunkával foglalkozok.

– Nos, legyen. Tiéd az ügy – egyezett bele Woodward –, ha ennyire szeretnéd, de semmiképpen sem egyedül.

– Jól tudod, hogy egyedül dolgozom, nincs szükségem koloncra – vágta rá Dorian. Attól félt, Gerarddal kell együtt dolgoznia.

– Én ezt nem így látom. Úgy döntöttem, hogy te és Andrea mostantól ideiglenesen társak vagytok. Így két legyet ütünk egy csapásra, te segítesz Andreának beilleszkedni, ő pedig vigyáz arra, hogy ne szegd meg a parancsot. Ha nem tetszik, akkor marad a papírmunka. Andrea, ugye nincs ellenvetése?

– Nem, főfelügyelő úr – válaszolta a nő kissé meglepetten, miközben Dorian tekintetét fürkészte. – Remélem, sikeresen tudunk majd együtt dolgozni.

Dorian teljesen ledöbbent. Már több mint tíz éve dolgozik egyedül, erre Woodward most a nyakába varrja ezt a nőt. Már csak ez hiányzott! Viszont jól ismerte már főnökét, ha egyszer megmond valamit, nincs menekvés, azt pedig nem szerette volna, hogy másnak adja az ügyet.

– Hát jó, legyen, de ne várd el, hogy örüljek is neki – válaszolta idegesen, majd pedig kiviharzott a szobából.

– Ne is figyeljen rá, majd megnyugszik, kissé forrófejű, de kiváló nyomozó – magyarázkodott a főfelügyelő.

2. rész – A nyomozás kezdete