6. rész – Csók és blöff

Dorian teljes készenlétben járkált fel s alá Andrea nappalijában, miközben rá-rápillantott az órájára. Kicsit még feszengett az elegáns öltözetben, de leginkább a csokornyakkendője zavarta. Nem értette, miért van erre szükség, de Andrea ragaszkodott hozzá.

Cipősarkak kopogása zökkentette ki gondolataiból. Gyorsan megfordult, s még a lélegzete is elakadt a látványtól, ahogy Andrea lassan lelépdelt a lépcsőn. Földig érő, piros ruhája tökéletesen kiemelte gyönyörű alakját. Egyszerűen káprázatosan festett, Doriannek mégis leginkább ahhoz lett volna kedve, hogy letépje róla az álomszép ruhát, és teljes valójában is megcsodálhassa a nő testét.

– Gyönyörű vagy! – szólalt meg végül, csöppet sem leplezve csodálatát.

– Te sem panaszkodhatsz – harapott az ajkába Andrea. Dorian szívdöglesztően festett szmokingban.

– Csak ez az átkozott csokornyakkendő. –A férfi ingerülten igazgatta az említett kiegészítőt.

– Várj, majd én – lépett közelebb Andrea, majd megigazgatta a félrecsúszott nyakkendőt. – Na, így már jobb.

– Sokkal jobb. – Dorian igézően nézett Andrea szemébe. Furcsa érzés kerítette hatalmába a gondolatra, hogy ma este házaspárként fognak bemutatkozni. Furcsa, mégis kellemes.

Az idilli pillanatnak az ajtócsengő vetett véget.

– Ez Madison lesz – lépett el Dorian mellől zavartan Andrea, majd az ajtó felé vette az irányt. – Ő vigyáz Charlie-ra.

– Remélem, van itthon tömérdek mennyiségű édesség, különben pipa leszek – vágtatott be a nappaliba Madison, majd amikor megpillantotta Doriant, megtorpant egy pillanatra.

– Ó, te jó ég! Dorian Carson teljes életnagyságban? – közelített felé, majd hirtelen lekevert neki egy pofont, mire Dorian fájdalmasan kapott az arcához.

– Madison! – nézett értetlenül barátnőjére Andrea. Nem tudta mire vélni Madison hirtelen kifakadását.

– Ezt megérdemelted azért, amit Andyvel tettél – nézett elégedetten a férfi arcán megjelenő piros foltra a halottkém. – Amúgy örvendek, Madison Hart vagyok. Ja, és élőben szexibb vagy, mint ahogy mondják – mosolygott rá szélesen, majd levágta magát a kanapéra.

– Én is örvendek… azt hiszem – mormogta Dorian, mégis úgy érezte, jogos volt a pofon. Már régen meg kellett volna, hogy kapja Andreától. – Indulnunk kell! – fordult Andreához, mire az bólintott.

– Érezzétek jól magatokat! – kuncogott Madison.

– Madison, nem szórakozni megyünk oda, ez hivatalos ügy – forgatta meg a szemét a nyomozónő.

– Attól még jól érezhetitek magatokat. Hé, Carson – szólt utánuk ismét –, aztán éjfélre hazahozni – kacsintott a férfire.

***

Szeptember 5., 21:30

Royal Kaszinó, Twinbrook

– Ugye tudod, hogy őrültség, amire készülünk? – súgta oda partnerének Dorian, amint beléptek a kaszinó ajtaján. – Neked ki kellett volna maradnod.

– Ha jól játsszuk a szerepünket, nem lesz semmi baj – válaszolta Andrea. – Csak körbeszaglászunk. A lényeg, hogy ne keveredjünk bajba.

– Miért érzem úgy, hogy máris abban vagyunk? – tette fel a költői kérdést a férfi.

– Látom, vannak itt szép számmal – engedte el a füle mellett Dorian megjegyzését Andrea.

– Sok idióta! Legtöbben a gatyájukat is itt hagyják, mégsem tudnak leállni – szólt vissza halkan a nőnek Dorian, miközben körülnézett a díszes teremben, amely tele volt nyerni kívánó vendégekkel. A többség a rulett és Blackjack asztalokat részesítette előnyben, de voltak szép számmal olyanok is, akik megállás nélkül szórták pénzüket a nyerőgépekbe a Jackpot elnyerése reményében. – Jut eszembe, kell egy fedőnév – fordította komolyra a szót Dorian. – Vagy jó lesz a Mr. és Mrs. Carson? – sandított a nőre, mire az elvörösödött.

– Könnyen lehet, hogy név alapján felismernek – magyarázta Andrea. – Szerencséd, hogy én már ezt is kitaláltam. George és Kate Youngként fogunk bemutatkozni

– Felejtsd el! Én biztos nem leszek egy George! – felelte felháborodottan Dorian,

– Mi bajod a George névvel? – értetlenkedett a nő. – Szerintem teljesen átlagos, nem feltűnő név, pont, amilyen nekünk kell.

– Jól mondod, átlagos – nyomatékosította a férfi Andrea szavait. – Arról nem is beszélve, hogy a legbénább nevek egyike a világon. A George névről egy végtelenül unalmas alak jut eszembe, és ahány George-ot ismertem eddig, az is volt mindegyik.

– Eltúlzod – nevetett fel Dorian érvein a nő. – De rendben, ahogy akarod, felőlem akár Conan, a barbár is lehetsz.

– Nagyon vicces – húzta össze dühösen a szemöldökét a férfi. – Mit szólsz a Jameshez? Tudod, mint James Bond.

– Inkább koncentráljunk az ügyre, Mr. Bond, mielőtt valaki kiszúr minket.

– A pultosnál kellene érdeklődnünk – ajánlotta a férfi.

– Jó ötlet ez? – kérdezett vissza Andrea. – Emlékszel még az edis incidensre, ugye?

– Ne feledd, hogy most szórakozni kívánó házaspárként vagyunk itt, drágám. Csak játszd a szereped – nyújtotta felé a karját Dorian, majd elindultak a pult felé.

– Egy whisky-t kérek jéggel, és egy alma martinit a hölgynek – adta le a rendelést Dorian miközben lazán a pultnak támaszkodott.

– Na de drágám, úgy csinálsz, mintha nem tudnád, hogy a WooHoo on the beach a kedvencem – javította a rendelést Andrea, Dorian arckifejezését látva pedig szeretett volna hangosan felnevetni.

Az italokat keverő, jóképű, fiatal színesbőrű srác egy mosoly kíséretében lerakta eléjük a kért italokat. Majd amikor tekintete összekapcsolódott a nőével, egy pillanatig úgy nézett a szemébe, mintha a gondolataiban akarna olvasni. Közben Andrea megcsodálhatta a fiú zöld szemét. Teljesen lenyűgözte, még életében nem látott ilyen különös árnyalatú szemszínt.

– Figyelj csak, öcsi – tolt oda jókora borravalót a fiúnak Dorian. – Úgy hírlik, itt nagy tétekbe is lehet játszani. Útba tudnál minket igazítani?

A pultos gyorsan a zsebébe csúsztatta a pénzt, majd közelebb hajolt a pároshoz.

– Van egy magánterem, minden este pontban 22.00-kor kezdenek játszani.

– Be tudsz miket juttatni?

– Hát, mondjuk, hogy igen – vont vállat a fiú. – Kérdés, hogy akarom-e.  Dorian összehúzta szemöldökét majd újabb „borravalót” tolt a fiú elé.

– Jöjjenek velem – intett a fejével a pultos, majd szólt a másik mixernek, hogy ugorjon be helyette.

Egy hosszú folyosón vezette végig őket, majd megállt egy hatalmas ajtó előtt. Néhány percre előrement, majd kisvártatva kinyílt az ajtó, és a páros egy pókerasztalnyi rosszarcú alakkal találta szemben magát. Azonnal kiszúrta Barkovot, aki egy gyönyörű szőke nő társaságában ült az asztal közepén.

– Orájon azt mondani, ti lenni megbízhatóak – szólalt meg Barkov erős orosz akcentussal. – Szóval be akarni szállni?

– Ha van még egy szabad hely – biccentett Dorian, próbálva megőrizni hidegvérét. Nem tudta, a fiú miért bízik ennyire bennük, de hálás pillantást küldött felé.

– Kik vagytok? – kérdezte az orosz, de mielőtt Dorian válaszolhatott volna, Andrea átkarolta, majd válaszolt helyette.

– Kate Young, ő pedig a férjem, George – mutatkozott be bájosan Andrea. Dorian szája széle megrándult, majd egy mosoly kíséretében egy „ezért még számolunk”-pillantást küldött Andrea felé.

– Tízezer a beugró – szólalt meg a Barkov oldalán feszítő nő, aki nem volt más, mint Irina, Illya felesége.

– A pénz nem akadály – dobott le egy köteget az asztalra Dorian, mire Barkov arcán mohó mosoly jelent meg.

– Rendben, de remélni, nincs ellenvetésükre kis biztonsági eljárás – intett az egyik emberének. – Megmotozni őket!

– Tiszták! – mondta amaz. Szerencsére Dorian minden eshetőségre felkészült.

– Bocsánat, de tudják, a mai világban nem lehet elég elővigyázatos az ember – válaszolta Irina. Férjével ellentétben tökéletesen beszélte a nyelvet. Akcentusa is alig volt észrevehető.

– Ugyan, megértjük – mosolygott rá kedvesen Andrea.

Barkov az üres helyek egyikére mutatott.

– Nos, akkor kezdődjön játék!

Egy óra kemény póker és jó pár elfogyasztott ital után Dorian egyre jobban beférkőzött Barkov bizalmába. El kellett ismernie, hogy az orosz piszkosul jól játszott. Nem tudta, hogy csinálja, de szinte mindig nyert.

– Mindenemet elnyered, Illya – dobta be lapjait a másik orosz.

– Muszáj iparkodni, Alekszej – húzta maga elé az elnyert zsetonokat Barkov. – Nemrég elpatkolt egy tag, tartozni nekem sok pénz.

Dorian erre felkapta a fejét. Gareth Smithről lesz szó, érezte.

– Ez igazán sajnálatos, barátom.

– Azt bánom csak, hogy nem én tenni meg, szívesen szétlőttem volna neki agya – felelte indulatosan Barkov. – Na de inkább kártyázni, most nyerő szériában lenni.

Amíg a férfiak pókereztek Andreát is egyre jobban a bizalmába fogadta Barkov felesége.

– Mióta vagytok házasok? – kérdezte Andreától.

– Két éve – hazudta a nyomozónő, miközben Dorian felé nézett, aki épp akkor egy mosolyt küldött felé.

– Én és Illya már tíz, de mintha csak most lett volna, ahogy Moszkvában összetalálkoztunk egy képkiállításon – tűnődött el a nő a bárpultnak támaszkodva. – Mindketten ugyanazt a képet akartuk megvenni. Még össze is vesztünk rajta. Másnap kiderült, hogy nekem vette meg. Azóta is ott csüng a hálószobánk falán – mosolyodott el a kellemes emlék gondolatától. – Akkor még minden olyan más volt.

– Miben volt más? – Andrea látta, hogy felzaklatták a nőt az emlékek.

– Semmi, inkább menjünk vissza az asztalhoz – indult meg férje felé, majd szenvedélyesen megcsókolta.

– Katerina, urad most nyerni sok pénz! Te meg sem csókolni? – kérdezte Illya gyanakodva.

Andrea lázasan gondolkozni kezdett. Tudta, hogy Barkovék árgus szemmel figyelik minden mozdulatukat. Ha nem csókolja meg Doriant, gyanúba keveredhetnek. Ha viszont megcsókolja… Félt, hogy az túl sok sebet szakítana fel benne. Mielőtt reagálhatott volna, Dorian az ölébe húzta, majd kihívóan rámosolygott.

Andrea nem tehetett mást, két keze közé fogta Dorian arcát, majd könnyed csókot lehelt az ajkára. Azonban, amikor a férfi megérezte Andrea puha ajkát, közelebb húzta magához, majd egyre szenvedélyesebben csókolta. Andrea tudta, hogy Dorian kihasználja a helyzetet, de nem tagadhatta mennyire élvezi a csókot ő is, így hagyta, hogy magával sodorják érzelmei. Egyre jobban belefeledkeztek egymásba, mit sem törődve azzal, hogy mindenki őket nézi.

– Menni szobára! – Illya nevetve oldalba lökte a férfit, mire ajkuk szétvált, de tekintetük még néhány másodpercig nem tudta elengedni a másikat. Mindketten kissé megilletődve tértek vissza a valóságba.

– Elnézést, meg kell igazítanom a sminkem – állt fel Dorian öléből Andrea.

– A folyosó végén balra – igazította útba Irina.

Amikor Andrea néhány perc múlva visszafelé igyekezett, Barkov hangja ütötte meg a fülét. Épp telefonon beszélt valakivel, és nagyon idegesnek tűnt. Andrea óvatosan hallgatózni kezdett. Azt pontosan kivette a beszélgetésből, hogy valakivel pontban éjfélkor kell találkoznia a 32-es szobában, és valami hamis pénz emlegetett, amitől gyorsan meg kell szabadulni. Ha ez igaz, akkor rajta kell ütniük. Gyorsan visszament a mosdóba, majd érősítést kért.

Pár perc múlva, amikor már tiszta volt a terep, visszatért, de csak Irinát találta a szobában.

– Mi folyik itt?

– Azt te fogod elmondani mindjárt – szegezett pisztolyt a nőnek. – Komolyan azt hittétek, átvághattok minket? Láttam, hogy hallgatóztál, majd telefonon értesítettél valakit! Kik vagytok? Bérgyilkosok?

– Irina, tedd le azt a fegyvert! Ennyi volt! A rendőrök már bekerítették a kaszinót. Megtalálják a hamis pénzt.

– Azt te csak hiszed! – mosolyodott el Irina, de ekkor Andrea kiütötte a kezéből a fegyvert, majd egy másik jól célzott ütéssel a földre terítette a nőt. Hosszas dulakodás után a nyomozónőnek sikerült felülkerekednie a másikon.

– Hol vannak? Beszélj! – szorította a földhöz Andrea.

– Nyugodtan meg is ölhetsz, akkor sem mondom el! Már úgyis elkéstél – nevetett az arcába Irina, mire Andrea leütötte, egy székhez húzta, majd megkötözte az első használható tárggyal, ami a keze ügyébe került. Felkapta a pisztolyt a földről, és kirohant az ajtón. Tudta, hová kell mennie!

– Búcsúzni tetves életedtől – fenyegetőzött fegyverrel a kezében Barkov, amint a teraszra kényszerítette Doriant. – Szépen úszni ma este halakkal.

– Most nincs kedvem úszni, hideg a víz – próbált viccelődni Dorian, de érezte, innen most nincs menekvés.

– Pofa be! Barátom is lehettél volna, de te át akarni vágni engem, ezért most megfizetni, George. Amúgy ez lenni szar név.

– Ebben legalább egyetértünk! – húzta el a száját Dorian, majd szélesen elmosolyodott.

– Min nevetni? Te lenni halott ember!  – köpködte idegesen az orosz, majd hideg fém érintését érezte a tarkóján.

– Tedd le szépen azt a fegyvert, és semmi hirtelen mozdulat, vagy esküszöm, golyót repítek a fejedbe – szólat meg a háta mögött Andrea.

– Nyugalom, szépségem – szólt hátra Barkov. – Beszélni meg. Mennyit akarni?

– Téged rács mögött látni. Azt mondtam, tedd le!

– Inkább meghalni – kiáltotta az orosz, de mielőtt lőhetett volna, Andrea erős ütést mért a fejére, amitől ájultan rogyott a földre.

– Szép volt! – nézett rá elismerően Dorian.

– Köszönöm – lihegte Andrea. Úgy érezte, adrenalinszintje az egekben van. Ebben a pillanatban rendőrök rontottak a szobába, és Barkov csuklóján bilincs kattant.

Dorian és Andrea elégedetten figyelték, amint elvezetik Barkovékat. Megtalálták a hamis pénzt is, amit a kaszinóban akartak tisztára mosoni. Ebből nem mászik ki egykönnyen!

– Köszönöm – törte meg a csendet Dorian. – Nélküled már lehet, halott lennék.

– Ne beszélj butaságokat! Te is ezt tetted volna fordított esetben – felelte Andrea, a férfi pedig egyetértően bólintott.

– Kérdezhetek valamit? – szólalt meg ismét Dorian.

– Halljuk – nézett rá érdeklődve Andrea.

– Az a csók…

– Mielőtt bármit belegondolnál, csak színjáték volt – magyarázta a nő.

– Hát akkor elismerésem, mert remekül játszottad a szereped, Mrs. Young – mondta Dorian, majd a rendőrök után ment.

***

Szeptember 6., 02:15

Rendőrkapitányság, Twinbrook

Dorian csak a célpontra összpontosított. Valahogy le kellett nyugtatnia felborzolt idegeit. Magabiztosan húzta meg a ravaszt egymás után, és engedte bele az egész tárat a közeledő céltáblába. Elégedetten konstatálta, hogy mindegyik lövése telitalálat volt. Épp újra akarta tölteni a tárat, amikor Andrea hangját hallotta meg a hát mögül.

– Bravó, nagyon ügyes, bár szerintem csak szerencséd volt – jegyezte meg gúnyosan.

– Igazán? – ült le hanyagul az asztal szélére Dorian, majd tipikusan felvonta a szemöldökét. – Bármikor bizonyítom neked, hogy pontosan célzok – felelte, miközben önelégülten mosolygott.

– Nem szükséges, nem vagyok rá kíváncsi – húzta el a száját a nő. – Mit keresel itt tulajdonképpen ilyenkor? –Miután Barkovékat behozták, magunk is bejöttek, hogy kihallgassák őket.

– Levezetem a feszültséget – válaszolta kurtán Dorian, miközben levette szemüvegét. – Na és te? Csak nem te is hasonló célzattal? Azt hittem, Barkovon már levezetted – mosolygott Dorian. Bár a sorozatgyilkoshoz nem kerültek közelebb, legalább elkaptak egy alvilági alakot, sőt újra bebizonyosodott, mennyire jól kiegészítik egymást Andreával.

– Tulajdonképpen de. Szóval, ha nem haragszol. – Adrea kivette a kezéből a fegyvert, majd tárat cserélt, és minden óvintézkedés nélkül lőni kezdte az céltáblát. Nem volt olyan pontos, mint a Doriané, mégis szép teljesítménynek számított.

– Nem rossz, de túl feszesen tartod a kezed és túl magasan. –Dorian lassan a nő háta mögé lépett, és gyöngéden megigazította a kezét és a vállát. Andrea beleborzongott az érintésbe, félő volt, hogy most még inkább elvéti a célt, de összeszedte magát. – Most jó lesz, csak lazán, ne görcsölj rá. – Andrea meghúzta a ravaszt, és meglepődve tapasztalta, hogy a golyó szinte tökéletes pontossággal fúródott be a céltábla közepébe.

– Ment volna egyedül is – felelte dacosan.

– Ó, abban egészen biztos vagyok, viszont van, amihez ketten kellenek – suttogta a fülébe Dorian, majd kezét a nő derekára csúsztatta.

– Elfelejtetted, hogy fegyver van nálam, Dorian – sandított hátra Andrea. – Én a helyedben meggondolnám, mit teszek.

– Vállalom a kockázatot – válaszolta somolyogva a férfi, majd arcával a nő haját kezdte cirógatni. – Finom az illatod. – Még mindig levendula illatú sampont használ, állapította meg. Andrea közelében egyszerűen az eszét vesztette. Mit művel vele ez a nő?

Andrea szíve olyan hevesen kezdett kalapálni, hogy azt hitte, kiugrik a helyéről.

– Dorian… – Érezte, ahogy megremeg térde. Habár tudta, őrültség és felelőtlenség, de semmire sem vágyott jobban, mint a férfi csókjára.

Lassan hátranézett. Dorian ajka vészesen közeledett, ám egyszer csak Tom Baltimore bocsánatkérő hangját hallotta a háta mögül, mire azonnal kibontakozott a férfi karjai közül.

– Izé… elnézést… én nem akartam zavarni, én csak… – magyarázkodott lázasan a fiú. Azt se tudta, mit mondjon.

– Nem zavartál meg semmit – felelte elpirulva Andrea. Remek, ha eddig nem lett volna nyilvánvaló, hogy viszonya volt Dorian Carsonnal, most már biztosak lehetnek benne.

– Én igazán sajnálom… tényleg.

– Mi az a fontos, ami nem várhatott? – Dorian majd felnyársalta a tekintetével a még mindig magyarázkodó Tomot. Hogy lehet így szerencsétlenül időzíteni? Pedig már olyan közel volt ahhoz, hogy újra megcsókolja Andreát, erre ez a kis mitugrász mindent elront.

– Lehet, hogy a gyilkos újra lecsapott. A jó hír, hogy most nem sikerült teljes munkát végeznie. Az áldozat életben van.

– Ki az? – kérdezte türelmetlenül Andrea

– A volt férje, Adam Cooper…

7. rész – Forró nyomon

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.