Beharangozó – Csillaghullás

Hát elérkezett ez a pillanat is, hogy végre “hivatalosan” bejelenthetem, hogy egy új történet van láthatáron! Ami igazából egy spin-off évad a Jelzőfényhez, de amúgy ha valaki nem ismeri, akkor is fogyasztható (csak max néhány utalás nem lesz tiszta). Ha valaki még emlékszik rá (amit erősen kétlek XD), ez az a sztori ami “Orion-tale” munkacímen futkorászott a háttérben egy darabig, hát most már van címe is, Csillaghullás! Aki kíváncsi még infókra, meg néhány kedvcsináló képecskére / idézetre, az lessen a folytatás mögé! Ha pedig várjátok, dobjatok egy lájkot! 😉

A történet műfaját tekintve romantikus dráma, szóval nem olyan stílusú sztorira kell számítani, mint a Jelzőfény volt, nem lesz egy akciódús, világmegváltó cucc, ez inkább ilyen hétköznapi problémákról fog szólni, meg hát nyilván azért fantasy elemek is lesznek benne Orionra való tekintettel. Egyébként a tinédzserkorába fogunk elkalandozni, és ez egy elég jelentős része lesz a háttérsztorijának, szóval aki a JF-ben szerette Oriont, annak remélem tetszeni fog. 😀 Aki meg nem olvasta, annak még bőven van ideje bepótolni a megjelenésig, mert egyelőre szeptembert tűztem ki céldátumnak, aztán majd meglátjuk, hogy tudok haladni. 🙂

 “Orion gondolataiba mélyedve ballagott a gyéren megvilágított bekötőúton, amely az otthona felé vezetett. Utálta a mocsarat, a ködöt, amely még a legnaposabb órákban is belepte a fákat, minden porcikája tiltakozott ellene, de nem volt mit tenni. – Ha betöltöm a tizennyolcat elhúzok innen – fogadkozott, akárhányszor csak tehette, szinte várva, hogy ez talán felgyorsítja a folyamatot. Ám a hetek, hónapok csigalassúsággal teltek, és szinte úgy tűnt, mintha egyre távolabb kerülne az áhított cél.
Nagyot sóhajtott, amint meglátta a házukat. Rozzant egy vityilló. A konyhaablakon kiszűrődő világosságból ítélve apja ugrásra készen várja, hogy mikor ér haza. Mint minden egyes alkalommal.
Amint átlépte a küszöböt, nem is csalódott nagyot.”

“Mordult egyet, majd gyorsan felöltözött, a haját meg sem fésülte, csak feltűzte. Csupán pár utcányira van a vegyesbolt, nem kell puccba vágnia magát egy ilyen rövid út miatt.
Pár perc múlva kénytelen volt elkönyvelni, hogy nem ez lesz élete legszerencsésebb napja. Félúton vissza kellett fordulnia, mert rájött, hogy otthon hagyta a pénztárcáját, aztán meg majdnem felbukott egy kiálló csatornafedélben. Amikor pedig kedvenc müzlijét a legfelső polcra száműzték, ahol még véletlenül se érhette el, végképp elege lett mindenből.
– Segítsek? – szólalt meg egy furcsán ismerős, mély hang a háta mögött.
Megpördült, és hirtelen azt kívánta, bárcsak megfésülte volna a haját.”

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés