Megjegyzés: Az Üldözöttek hazája 1. évadának történései alatt Nova és Jamal már nagyjából egy éve együtt vannak. Ebben a részletben a kapcsolatuk első állomása olvasható, vagyis hogy miként is kezdődött köztük az egész. Bár a 7. részben már történt némi visszautalás erre, most bővebben bepillanthattok a közös múltjukba. 🙂

*

Percek óta csend honolt a faházban. Feszült, kínos hallgatás, és a kis nappaliban a kanapén üldögélő páros kezdte egyre kellemetlenebbül érezni magát. Lopva pillantottak egymásra, és úgy tettek, mintha a kanapén lévő folt, vagy egy falon lévő repedés olyan érdekes lenne, csak hogy ne tűnjön még kínosabbnak a helyzet. Jamal már legalább háromszor szólásra nyitotta a száját, de aztán mégsem szólalt meg, Nova pedig azon gondolkodott milyen témát dobhatna be, csak hogy elűzze a nyomasztó csendet.

– Miért fura ez? – szólalt meg aztán hirtelen, mire Jamal elnevette magát.

– Fogalmam sincs – vonta fel a vállát, ahogy a mellette ülő lányra pillantott. – Nem kéne annak lennie. Ismerjük egymást vagy négy éve. Bár tudod, soha nem is voltunk még igazán kettesben.

– Ez nem is igaz – vágta rá Nova, majd ő nevetett fel. – Na jó, állapodjunk meg abban, hogy ez az első alkalom, hogy nem pár percre vagyunk együtt hagyva. Miért nem beszélgetünk mi többet?

– Nem is tudom – gondolkodott el Jamal. – Te csak mindig…

– Én csak mindig mi? – mosolyodott el a lány, mire Jamal elgondolkozott.

– Nem is tudom… Mindig csak Albine kishúga voltál – felelte halkan, mire Nova arcáról lehervadt a mosoly.

– Ennek látsz engem? – kérdezte végül csöndesen Nova. – Talán igazad van. Ennyi vagyok én. Valaki húga.

– Nem úgy értettem – rázta meg a fejét Jamal, de ő csak felvonta a vállát.

– Dehogynem – pillantott Nova a mellette ülő férfi arcára. – Nem baj. Csak ez annyira… Bosszant. Mert több akarok lenni ennél. Fontos akarok lenni.

– Ugyan már Nova, igenis fontos vagy.

– Persze, a nővéremnek. Meg az apámnak – forgatta meg a szemét Nova.

– Mindenkinek.

– Neked is? – szegezte aztán a kérdést a férfinek. Jamal elnézte a lány szomorú arcát és tekintetét, ami várakozva tekintett vissza rá. Végül halk hangon megszólalt:

– Nekem is…

– Akkor miért vagyok magányos? – kérdezte halkan Nova, és könny szökött a szemébe. – Nem akarok egyedül lenni többé. Te sohasem vágysz arra, hogy legyen valaki? Aki több? Aki nem csak egy a sok közül?

– Azt hiszem, mindenki arra vágyik – felelte Jamal a lány könnyáztatta szemét fürkészve, mire Nova szomorúan elmosolyodott.

– Biztos egy érzelgős hülyének tűnhetek – mondta, miközben letörölte az arcán végigcsorgó könnycseppeket. Jamal elmosolyodott, ahogy a lány mozdulatát nézte. Olyan másnak látta. Először pillantott Novára úgy, hogy nem Albine húgát látta benne. Hanem egy önálló, gyönyörű fiatal nőt. – Szerinted leszek valaha igazán boldog?

– Ez csak rajtad múlik – mondta Jamal, mire Nova újra rápillantott. Tekintetében valami sohasem látott elszántság csillogott.

– Igazad van – felelte végül, majd a következő pillanatban Jamalhoz hajolt, és váratlanul megcsókolta. Jamal tágra nyílt tekintettel fogadta a lány csókját, aztán Nova egyszer csak elhúzódott tőle, de arcukat így is csupán néhány centiméter választotta el egymástól. Nova néhány pillanatig a férfi arcára meredt, aztán lesütötte a szemét. – Bocsi…

– Nem gond – rázta meg a fejét lassan Jamal, még mindig Novát bámulva, aztán a tarkójához nyúlt és újra magához húzta a lányt. Habár Nova először meglepődött, utána már csak az egyre hevesebb csókokkal törődött, és hagyta, hogy Jamal az ölébe húzza. Vágyakozva kóstolgatták a másik ajkát, miközben Jamal keze fel-alá járkált a lány karcsú testén. Olyan vágyak ébredtek fel benne, amiket mindig elnyomott, de ahogy akkor és ott ölelhette Novát, ezek az érzések előtörtek belőle. Aztán mégis felvillant előtte egy furcsa gondolat. Hiszen Albine húgáról van szó… A következő pillanatban eltolta magától Novát, aztán felpattant a kanapéról, bevágtatott az egyik szobába, és hangos csattanással bevágta maga után az ajtót.

Nova értetlenül meredt az ajtóra, ahol a férfi eltűnt, aztán a tenyerébe temette az arcát. Ostobának érezte magát, és szégyellte magát, amiért nevetséges helyzetbe hozta magát. De aztán lassan felkelt, és az ajtóhoz lépett. Már épp kopogásra emelte a kezét, amikor az ajtó lassan kinyílt, és újra a férfivel találta szemben magát.

– Bocs – hajtotta le a fejét Jamal, majd kitért Nova útjából, ő pedig belépett.

– Az én hibám volt – vont vállat Nova, miközben bezárta maguk után az ajtót, és belülről nekidőlt annak. – Nyilvánvalóan nem gondolsz rám úgy, mint…

– Nem erről van szó – vágott közbe a férfi. – Nekem nem lenne ellenemre, hogy te meg én… De ezt nem szabad. Nem tehetem ezt veled. Szerinted mit szólnának, ha megtudnák? A nővéred élve megnyúzna.

– Nem kell megtudnia – felelte aztán halkan Nova, mire Jamal értetlenül pillantott felé. – Úgy értem, itt vagy te, meg itt vagyok én. A mi titkunk lehetne.

Jamal hitetlenkedve nézett az előtte álló lányra. Igaza volt. Tényleg vágyott rá. Még ha akarta volna se tudta volna letagadni. A legszívesebben újra lecsapott volna Nova kipirosodott ajkaira, aztán nem állt volna meg. De tudta, hogy túl fiatal hozzá. Ráadásul Albine húga. De aztán Nova lassan újra közelebb lépett hozzá, és magához ölelte a döbbent férfit, majd óvatosan csókot lehelt a szájára.

Ahogy Jamal megérezte Nova illatát, nem volt képes tovább türtőztetni magát. Felkapta a lányt, majd végigdöntötte az egyik matracon. Egy pillanat alatt megszabadultak a felesleges ruhadaraboktól, majd újra lecsapott a lány ajkaira, aztán gondolkodás és pillanatnyi megbánás nélkül elvette, amit Nova nekiadott.

Vissza az adatlapra