Kiegészítő részlet – Nem kívánt útitárs

– Akkor? Itt maradunk még egy darabig, vagy keresünk egy helyet, ahová mehetünk? – kérdezte Mike, miután már vagy egy perce némán álltak Skyjal egymással szemben.

– Én haza megyek – mordult fel a lány, és elindult a tetőről levezető ajtó felé.

– Nem biztos, hogy ez jó ötlet – nyilvánította ki véleményét a fiú.

Sky, amint ezt meghallotta, megtorpant, és olyan dühösen nézett Mike-ra, mintha az ő hibája lenne az egész hatalomátvétel.

– Nem te fogod megmondani, hogy mit csináljak! – vágta rá mérgesen, és abban a pillanatban az ökle a fiú orrán csattant.

Mike megtántorodott a hirtelen jött ütéstől, és fájdalmas nyögést hallatott, amire Skytól csak egy elégedett pillantást kapott.

– Tudod mit? Megérdemelted! – vetette oda a lány, majd folytatta az útját a tetőről levezető lépcső felé.

Mike vérző orrát fogva utánasietett, bár maga sem tudta, hogy miért nem hagyja a lányt elmenni.

– Eldörded az orrob, Hewidd! – kiáltotta a lány után, aki már szaporán szedte a fokokat lefelé, ám a fiú hangját hallva visszapillantott.

– Ne fogdosd! Csak rosszabb lesz! – állt meg végül csípőre tett kézzel. Bár jelenleg a háta közepére kívánta a fiút, de mégsem akart neki rosszat. Bár kétségkívül jogosnak érezte a kiosztott jobbegyenest.

– Gyugi, dudob, ogy bid zsidálok – morogta Mike, miközben a jól ismert gyógyító meleggel lekezelte sérült testrészét. – Látod, már nincs is semmi baja. Nincs egy zsepid?

Sky még furán nézett rá egy darabig, majd előkotort nadrágja zsebéből egy gyűrött zsebkendőt, és odanyomta a fiú kezébe.

– Kösz – vetette oda Mike, és belekezdett véres arca tisztogatásába. A lány értetlen arckifejezését viszont hirtelen nem tudta hova tenni. – Mi van?

– Ezt meg hogy csináltad?

– Mit?

Sky a szemeit forgatva folytatta az útját lefelé.

– Angyal vagyok, vagy mi a szösz – válaszolt végül Mike, és Sky után sietett. – Állj már meg!

A lány kelletlen arccal megállt a legközelebbi lépcsőfordulóban.

– Megtennéd, hogy nem veted magad az ügynökök elé? – kérdezte ironikusan a fiú, amire Skyban csak még jobban felment a pumpa.

– Mégis hogy gondolod, hogy tanácsokat osztogatsz nekem? Képzeld: meg tudom védeni magam egyedül is! – A lány arca már lassan olyan vörös árnyalatban pompázott, mint a felsője. – De látom, te nagyon oda vagy magadtól, hogy elhurcoltál előlük! Fél perc alatt elintéztem volna mindet! Vagy azt hiszed, hogy attól még, hogy angyal, vagy mit tudom én hogy mi vagy, már te vagy a nagy szám?

Mike Sky kifakadására csak széttárta a karjait, a lány pedig dühösen tovább folytatta az útját a lépcsőn lefelé.

A fiú nem értette, hogy miért akadt ki a lány ennyire. Végülis megmentette, vagy mi a szösz. Bár tudta, hogy Skylar Hewitt korántsem a legegyszerűbb eset, de azért be kellett vallania, hogy egy „köszönöm” jól esett volna, legalábbis mindenképpen jobb lett volna a legorombításnál.

– Várj már! – sietett sokadszorra a lány után. – Azt sem tudjuk, hogy hogy áll a helyzet! Lehet, hogy otthon fognak várni, hogy elvigyenek bevizsgálni, vagy tudom is én!

Sky nagy nehezen megállt a földszinten, és kétkedő arccal nézett a fiúra.

– Akkor mit teszel, nagyokos?

– Kellene egy gép. A netre tuti kiírták, hogy mi van!

– És mi van, ha cenzúrázzák a híreket, angyalkám?

Mike erre már igazán nem tudott mit mondani. Belátta, hogy igaza lehet a lánynak, de egy próbát akkor is szeretett volna tenni a dologgal. Sky megrázta a fejét, és kilépett az épületből.

Amint körülnézett, nem azt látta, amire számított. Az utcákon alig lézengett pár ember, ami a nagyváros megszokott nyüzsgéséhez képest igencsak furcsa volt. De legalább azt sikerült megállapítania, hogy hol vannak.

– A közelben van egy netkávézó – jelentette ki miközben gyors pillantást vetett nem kívánatos útitársára. Mike bólintott, majd elindultak arrafelé.


Megjegyzések: Ez egyike az olyan részleteknek, amit talán poénból is írtam. Meg hát a második évadban csak kicsit volt megemlítve az, hogy Sky meg Mike hogy “társultak össze”, és hát azért jó volt ilyet is írni. 😀 Ha tetszett, szeretettel várom a lájkokat és komikat 🙂

Vissza az adatlapra

Mentés

Mentés