– Na, fel a fejjel! Minden rendben lesz – próbálta megnyugtatni Madison a pityergő Andreát hotelszobájuk kanapéján. Úgy alakultak a dolgok, hogy csak a reggeli gépre tudtak helyet foglalni, így egy, a reptérhez közeli szállodában foglaltak szobát, ahol kipihenhették a fárasztó napot. – Annyira sajnálom, minden az én hibám.

– Nem, ez a veszekedés már régóta kitörőben volt. Csak idő kérdése volt, mikor robban ki – szipogta Andrea. Jól tudta, hogy ez a jégszobros mizéria csak az utolsó csepp volt az amúgy is csordultig lévő pohárban. – Már rég le kellett volna állítanom anyát, de nem volt szívem, annyira beleélte magát. Rég láttam már ilyen boldogan szervezkedni. Nem gondoltam, hogy idáig fajul a helyzet… Most pedig már úgyis mindegy, le kell fújnunk az egészet.

– Jaj, Andy… – Madison szívből sajnálta, hogy pont az esküvő előtt ennyire összekaptak Doriannel, ráadásul egy ilyen butaság miatt. Tudta azonban, hogy mennyire szeretik egymást, és úgysem bírják sokáig egymás nélkül, ezért nem aggódott túlságosan. – Tudod jól, hogy az egyikőtök sem gondolta komolyan.

– Már nem tudok semmit – nézett szomorúan a mobilja képernyőjére. Már legalább hússzor kereste ki a híváslistából Dorian nevét, de végül egyszer sem nyomott rá a hívásra. – Fel kellene hívnom. Mi van, ha baja esett…

– Figyelj, Dorian nagyfiú már, most kell neki egy kis idő, amíg kimérgelődi magát, de biztos vagyok benne, hogy máris megbánta, amiket mondott, és amint hazaérünk, nem győz majd kiengesztelni, amit valószínűleg nagyon fogsz élvezni.

– Rendben – mosolyodott el szomorúan Andrea. – Frank hol van egyébként?

– Valami dolga akadt, azt mondta nemsokára itt lesz. Megyek, letusolok én is. Sietek vissza, nemsokára kezdődik a Szépkellemesi gyilkosságok évadzáró része. Remélem, végre kiderül ki ölte meg Bella Goth-ot… Én Don Lotharióra gyanakszom, de az is lehet, hogy Mortimer volt…

– Vagy lehet meg sem halt… – vont vállat Andrea. Amíg Madison elmélkedve elviharzott a fürdőszoba felé, bekapcsolta a televíziót, hogy ezáltal is elterelje kicsit a gondolatait Dorianről, amikor megszólalt a telefonja. Szinte fénysebességgel kapott utána, de csak édesanyja neve villant fel a kijelzőn, amit kisebb csalódottsággal konstatált.

– Szia, Anya – szólt bele, és édesanyja azonnal kérdések záporával bombázta meg.

– Igen, jól vagyunk… Igen, anya… Persze, anya… – válaszolgatott gépiesen édesanyja kérdéseire Andrea. – Samyvel minden rendben? Jól viselkedett?

– Egy kis angyalka volt – áradozott Elisabeth. – Épp lefekvéshez készülődünk, de a kisasszony nagyon megmakacsolta magát. Várj, odaadom neki a telefont, hátha neked jobban szót fogad.

– Halló, itt Samantha Cajson, te ki vagy? – csicseregte a kislány a telefonba, amin Andrea akaratlanul is elmosolyodott.

– Szia, kicsim, itt Anya!

– Mami, Mami! – örvendezett Samantha. – Mikoj jöttök haza?

– Nemsoká otthon leszünk, Macikám. Ugye szót fogsz fogadni a nagyinak, és idejében lefekszel?

– Nyem vagyok még álmos, Mami.

– Fogadj szót a nagyinak, és nyomás az ágy! – parancsolt rá Andrea. – Jó éjt, kicsim, nagyon szeretlek.

– Andy, biztos minden rendben? – vette vissza a készüléket Elisabeth. – Doriannal beszéltem az előbb.

– És mit mondott? – villanyozódott fel Andrea. Legalább most már tudja, hogy jól van.

– Csak Samantha felől érdeklődött. Nem vagytok most együtt?

– Hosszú, anya – sóhajtott fáradtan a másik. Semmi kedve nem volt hozzá, hogy most minden elmondjon. – Holnap megbeszéljük. Fektesd le Samyt, tegnap este is alig aludt!  Puszi, szeretlek!

– Na, mi a helyzet? – lépett be a szobába Madison. – Kivel beszéltél?

– Anya volt az, aggódik értünk – fordult felé Andrea szomorkás tekintettel. – De legalább tudtam beszélni Samanthával. Még egy napja sincs, hogy nem láttam, de máris annyira hiányzik. És Dorian is… Annyira utálom, amikor ez van.

– Andy, el kell mondanom valamit… Frank beszélt Doriannel

– És ezt csak most mondod! – förmedt rá barátnőjére. – Mit mondott neki?

– Azt, hogy hamarosan hazaér, semmi mást.

– Hazament? – döbbent le a másik. – Hogy lehet ennyire fafejű?

– Tudod, milyen… De mit szólnál, ha elmennénk bulizni kicsit, ha már úgyis itt vagyunk Lucky Palmsban, vétek lenne kihagyni, nem gondolod? Dorian meg főjön csak a saját levében.

– Ezt most komolyan is gondolod? Most hoztalak ki a börtönből, vissza akarsz kerülni?

– Nem mennénk messzire. A tetőtéren karaoke party van. Hoznám a léggitárom, és a húrok közé csapnánk. Felpörgetjük a bulit egy kis AC/DC-vel, hogy a nyuggerek is örüljenek.

– Jaj, Madison…

– Bízz bennem, kérlek. Légyszi, így legalább meglesz a lánybúcsúd. Ígérem, jó kislány leszek – tette a szívére a kezét, majd a falon lévő órára mutatott, ami még csak nyolc órát mutatott. – Nézd, még milyen gyerek az idő!

– Nézz rám, úgy nézek ki, mint aki ma bulizni megy? – mutatott végig pizsamáján a szőke.

– Azt csak bízd rám…

***

– Te jó ég, nézd azt a pasit! – mutatott Andrea a karaokézó férfira nevetve. Be kellett ismerni magának, hogy jó ötlet volt kicsit kimozdulni a négy fal közül. Végre néhány órára maga mögött tudta hagyni az elmúlt hetekben felgyülemlett problémákat. – Tőle talán még te is jobban énekelsz.

– Hahaha, nagyon vicces, megnézném, te mit produkálnál…

– Na, azt nem, borzasztó hangom van.

– Még egy-két koktél és ez már nem lesz akadály – somolygott barátnőjére. – Nem megyünk ki levegőzni kicsit? Iszonyú meleg van itt.

– Mehetünk – bólintott beleegyezően barátnője, és már indult is kifelé, amikor Madison visszatorpant.

– Én még elrohanok gyorsan a mosdóba, várj meg odakint, sietek!

– Rendben, ott várlak.

Andreát, amint kilépett az erkélyre, azonnal megcsapta a hűvös éjszakai levegő, amibe kicsit bele is borzongott. Lassan a korláthoz lépett, és végignézett a nyüzsgő, kivilágított városon. Bármennyire szép látvány is volt, bármit megadott volna, hogy otthon legyen a családjával, békességben.

– Innen nézve tényleg szép a kilátás – szólalt meg egy ismerős hang a háta mögül. Andrea egy pillanatra azt hitte, képzelődik. Hiszen hogyan is lehetne itt? De amikor megfordult, és Doriannel találta szemben magát, már tudta, nem is lehetne valóságosabb.

– Dorian? Hogy kerülsz te ide? – nyögte ki a másik, mire Dorian arcán szinte már kisfiús mosoly terült szét, amit Andrea hihetetlenül vonzónak talált. – Azt hittem, hazamentél…

– Jobb lett volna? – Ahogy az közelebb lépett hozzá, a szíve még gyorsabban zakatolni kezdett a mellkasában.

– Nem! – vágta rá sietve Andrea. Maga sem tudta, hogy miért ideges, hiszen a férfi, aki előtte áll a vőlegénye és a gyermeke apja, most mégis úgy érzi magát, mint egy első randevún. Halk, andalító zene hallatszott ki a teraszra, amit egy ismerős, kissé fals hang kezdett énekelni. – Te jó ég, ez Madison? – kukkantott be a terembe, és valóban legjobb barátnője állt a színpadon Elvis Presley Can’t Help Falling In Love számát énekelve.

– Úgy tűnik – mosolyodott el Dorian is. – Egész jól tolja. Táncolunk? – nyújtotta lassan felé a kezét Dorian egy ellenállhatatlan mosoly kíséretében. Andrea viszonozta azt, és megszorította a kezét.

– Azt hittem, utálsz táncolni – sandított felé, miközben a parkettra sétáltak. A férfi keze óvatosan a derekára fonódott, ő pedig átkulcsolta a kezét a nyaka körül.

– Azért ez így nem teljesen igaz. Most például kifejezetten élvezem – húzta még közelebb magához Andreát –, főleg ha nem egy lenyalt hajú bájgúnár mondja meg, mikor hová lépjek.

– Luigi igenis… – kelt a tánctanár védelmére Andrea, de Dorian egy szenvedélyes csókkal lezárta a száját. Ahogy szerelmesen összefonódtak a parketten, nem voltak egyedül, mégis megszűnt a világ.

– Ne haragudj rám, nem lett volna szabad kiabálnom veled, és azért sem, mert nem támogattalak megfelelően ebben az egész Madison ügyben. – Dorian tekintete ezúttal bocsánatkérően csillogott. – Szörnyű volt ez a délután, milliószor fel akartalak hívni, hogy bocsánatot kérjek, de egyszerűen féltem, hogy hallani sem akarsz rólam.

– Te se haragudj rám, olyan dolgokat mondtam, amit nem gondoltam komolyan. – Andrea tudta jól, hogy a kialakult helyzetben nem csak Dorian hibázott, hanem ő is. – Annyi mindenen keresztülmentünk már együtt, nem akarom, hogy ilyen butaságok emésszék fel a kapcsolatunkat.

Dorian néhány pillanatig csak megbabonázva nézte kedvese arcát, szőke haját, ahogy lágyan szétterül a vállán, a csóktól kipirosodott ajkát, és tudta, hogy amíg csak él, nem akar más nőt, csakis Andreát.

– Gyere hozzám feleségül! Itt és most! Nem akarok tovább várni – törte meg a csendet Dorian, olyan elszánt tekintettel, amit Andrea már régen látott a szemében.

– Itt? – nevetett fel zavarában, nem pont erre a kérésre számított.

– Te tényleg olyan esküvőre vágysz, ahol betanult táncot lejtünk ismeretlen emberek előtt, és galambot reptetünk, meg jégszobor készül rólunk, meg mit tudom én, anyád még mit talál ki? Persze tudom én, hogy csak azt szeretné, hogy csodás esküvőnk legyen. És ha te is azt akarod, akkor menjünk haza és esküszöm, táncórákra is eljárok, csak egy szavadba kerül. De itt vagyunk Lucky Palmsban, talán a sors is így akarta…

– De hát ez meg őrültség – rázta meg a fejét, bár be kellett ismernie magának, hogy egyetértett Doriannel.

– Tudom, de miért ne lehetnénk őrültek? – vágta rá a másik, Andrea pedig néhány pillanatra gondolkodóba esett.

– Csináljuk – bólintott széles mosollyal. – Mire várunk még?

– Ez most komoly? – nézett rá elkerekedő szemmel a férfi.

– Máris meggondoltad magad? – szomorodott el Andrea, mire Dorian felkapta a földről, és megpörgette, majd újra csókot nyomott az ajkára.

– Dehogyis, épp ellenkezőleg, csak rángassuk le Madisont a színpadról, mielőtt beleélné magát a sztárságba. Elvégre tanúra szükségünk lesz…

***

– Ezt nem szabadna hagynom… – mondta Madison, miközben végignézett a tükör előtt álló egyszerű, fehér ruhában feszítő Andreán. – Hát miféle tanú vagyok én?

– A legjobb – fordult felé a menyasszony. – Ne aggódj emiatt! Ez a mi döntésünk.

– Bárhogy is van, én büszke vagyok rád.

– Mert őrültséget csinálok?

– Talán csak úgy lehetünk igazán boldogok ebben az elcseszett világban, ha kicsit őrültek és nagyon szerelmesek vagyunk – rándította meg a vállát Madison, majd szorosan átölelte barátnőjét. – És tudod mit? Most sokkal boldogabbnak látszol, mint az esküvői szalonban.

– Azt is vagyok… És izgatott és félek, és még sorolhatnám…

– Egy Elvisnek öltözött anyakönyvvezető fog összeadni titeket. Csak vedd lazán szerintem.

– Jesszus, igaz. – Andrea még mindig alig tudta elhinni, hogy ezt csinálják.

– Idő van – dugta be a fejét az ajtón Frank, majd amikor meglátta a két nőt füttyentett egyet. – Hűha, ki ez a két bombanő?

– Rajtad meg mi ez a hózentróger? – nevetett fel Madison, majd a férfire kacsintott. – Szexi.

– Na, gyerünk, utánunk még egy esküvő lesz.

– Készen állsz? – fordult Andrea felé Madison, és bíztatóan megszorította a kezét. Andrea pedig nagy levegőt vett, és bólintott.

– Mehetünk!

***

Dorian ujjait tördelve állt az anyakönyvvezető mellett Andreára várva. El se hitte, hogy már csak néhány perc választja el attól, hogy a nő végre a felesége legyen. Amikor végre megjelent az ajtóban Andrea Madison oldalán egyszerű, fehér ruhában, kócos, laza konttyal, kipirosodott arccal, és olyan boldogság sugárzott az arcáról, amitől Dorian szíve hevesebben kezdett verni a megszokottnál.

– Gyönyörű vagy – jegyezte meg álmélkodva, ahogy mellé lépett, Andrea csak egy mosollyal felelt.

– Biztos nem akarják, hogy énekeljek? – nézett rájuk még egyszer szemöldökét húzgálva az anyakönyvvezető.

– Mondja a szöveget inkább – utasította halkan, de annál határozottabb nézéssel Madison, mire az belekezdett, és kicsit hosszúra nyúlt bevezető után végre rátért a lényegre.

– Dorian Carson, akarod-e az itt megjelent Andrea Mackenzie-t hites feleségedül? Kitartasz-e mellette jóban, rosszban, egészségben és betegségben, gazdagságban és szegénységben, amíg a halál el nem választ?

– Akarom – vágta rá határozottan Dorian.

– És te Andrea Mackenzie, akarod-e az itt megjelent Dorian Carsont hites férjedül? Kitartasz-e mellette jóban és rosszban, egészségben és betegségben, gazdagságban és szegénységben, amíg a halál el nem választ?

– Akarom. – Andrea hangja is határozottan csengett a teremben.

– A rám ruházott hatalomnál fogva férjé és feleséggé nyilvánítalak benneteket – fejezte be a szertartást. – Csókold meg a menyasszonyt! – Doriannek sem kellett kétszer mondani, azonnal lecsapott Andrea ajkaira és hosszú, szerelmes csókban forrtak össze.

– Szeretlek, Mrs. Carson – mondta végül Dorian, amint elvált egymástól az ajkuk.

– Én is szeretlek, Mr. Carson – válaszolta Andrea, majd újra szédületes csókot nyomott a férfi szájára.

– Na, mi az, meghatódtál? – bökte oldalba Frank a könnyeit törölgető Madisont.

– Csak belement valami a szemembe – magyarázta durcásan Madison.

– A mi esküvőnkön azért ne bőgj majd – nevetett Gerard, Madison pedig erősen hátba vágta.

– Nyugodj meg, hogy nem fogok – mondta sértődötten, de miután Frank hatalmas puszit nyomott az arcára, azonnal megenyhült. – Vagy csak egy icipicit. Na, akkor indulhat a buli?

***

– Mindent a fekete huszonkilencesre! – tolta fel összes zsetonját a rulett asztalra Madison, a többiek legnagyobb döbbenetére.

– Madison, elment az eszed? – szólt rá Frank. – Most nyertél egy kört, legyen ennyi elég!

– Aki nem mer, az nem is nyer! Na, mire vár, pörgessen már – szólt oda krupiének izgatottan, miután mindenki megtette a tétjét.

– Ez óriási bukta lesz. Oda se merek nézni – szólalt meg Dorian is, de közben szorított Madisonnak.

A kerék csak pörgött és pörgött, az asztal körül állók pedig teljes önkívületben szurkoltak a győzelemért.

– Fekete huszonkilenc – kiáltott fel a krupié. – A nyeremény a lila ruhás hölgyé, ami nem kevesebb, mint ötvenezer dollár.

Madison egy hatalmas visítás kíséretében Frank nyakába ugrott, aztán magához húzta az elnyert zsetonhalmazt.

– Na, Carson, a nászutat én állom!

Vége!

Megjegyzés: Ahogy a cím is utal rá, itt a vége… Először is szeretném megköszönni mindenkinek aki végig követte ezt a kis kiegészítő novellasorozatot. Remélem, elnyerte tetszéseteket és szívesen kattintottatok a soron következő epizódra. Be kell vallanom az utóbbi egy évben bár szívesen hoztam kisebb nagyobb kiegészítőket, most viszont már olyan szintig jutott el a történet, hogy a továbbiakban már inkább mást tervezek vele, de ez egyelőre maradjon titok. Ha van kérdésetek vagy hozzáfűznivalótok a komment szekció rendelkezésetekre áll. 🙂