Eljött az idő, hogy több mint hét év kihagyás után én is megosszam veletek, a már egy hónapja Facebookon belengetett Kísértő múlt folytatásának beharangozóját. Nem is szeretném csépelni a szót, inkább beszéljen helyettem maga a történet. A továbbra kattintva nem csak a évad ismertetőjét találjátok, hanem részleteket és képeket is. Remélem, még ilyen hosszú idő után is akad olyan, aki kedvét leli majd benne. Jó szórakozást! 🙂

Kísértő múlt 3

 

Írta és illusztrálta: Lexy
Készült: Sims 3
Műfaj: Krimi, Dráma
Korhatár: 16
Megjelenés: 2023.október.03

Ismertető:

Dorian Carson élete tíz évvel ezelőtt fenekestül felfordult, hála Andrea Mackenzie-nek. Az egykor magának való forrófejű férfinek már nem csak gyilkossági nyomozóként kell helytállnia, hanem férjként és apaként is. Dorian úgy érzi, élete végre révbe ért és soha nem volt boldogabb. Azonban amikor egy nem várt pillanatban húga gyilkossági ügye újra előtérbe kerül, múltjának olyan démonaival kényszerül szembenézni, amelyeket már azt hitte, rég eltemetett magában. S miközben Dorian mindent megtesz, hogy bosszút álljon húga gyilkosán, egész addigi élete lassan darabokra hullik körülötte.

Részletek.

– …és persze semmiképp se felejtsék el, ami a legfontosabb, bizonyíték nélkül nincs vádemelés – dobta le az asztalra a mappát Dorian. – Most elmehetnek – folytatta a nyomozó –, a következő alkalommal a bizonyítékok helyes begyűjtéséről lesz szó, és Madison Hart jóvoltából egy boncoláson is részt vehetnek. Ja, és ha látják Baltimore-t, mondják meg neki, hogy az irodámban várom, és ajánlom neki, hogy jó indoka legyen, hogy miért nem jött el ma.
Rebecca megvárta amíg a fiatal rendőrök elhagyják a termet, aztán észrevétlenül besurrant az előadóba.
– Nocsak-nocsak, Dorian Carson felcsapott tanárnak, ezt nevezem – szólította meg a pakoló férfit.
Dorian azonnal a hang irányába kapta a tekintetét. Néhány másodpercnyi meglepettség után szinte azonnal megismerte az előtte álló vörös hajú nőt, aki szinte semmit sem változott az elmúlt évek alatt.
– Becky?
– Jó tudni, hogy nem öregszem túl látványosan – ölelte át a férfit, akinek közelsége akaratlanul is eszébe juttatta utolsó találkozásukat. Rebecca gyorsan elhessegette a bevillanó emlékképet, jól tudta, hogy az égvilágon semmit sem jelentett az a csók, mégis olyan elevenen élt még ma is benne az a kora őszi délután.

***

– Minden rendben, Főnök?
– Persze, csak kijöttem levegőzni, kellemes most idekint – válaszolta kicsit még mindig elmélázva végigsimított az öreg kutya fején.
– Elzavarjam? – kérdezte Dorian tudván, hogy Woodward allergiás a kutyákra.
– Ne – rázta meg a fejét sietve a főfelügyelő –, hagyd csak! Olyan hűségesen idetelepedett Különben is idekint nem zavar annyira.
Dorian bólintott és csak ültek egymás mellett csöndben egy darabig.
– Milyen remek kis lombházat építettél a lányodnak – szólalt meg a főfelügyelő.
– Frank és Tom is segítettek, meg persze Madison, de ő főleg csak parancsolgatott, mit hogy kellene csinálnunk – emlékezett vissza Dorian mennyit vesződtek, mire összehozták, de megérte, mivel lányát boldoggá tette vele.
– Dan is akart nektek csinálni egy ilyet – emlékezett vissza Woodward szomorúan. – Kár, hogy sosem készült el. Örülök, hogy te megcsináltad.
Dorian torka elszorult, ahogy George felemlegette az édesapját. Azt kívánta, bárcsak itt lehetne most az édesanyjával és húgával együtt, hogy velük ünnepeljenek. A feltörő emlékek azonban túl kínzóak voltak számára. Nem akarta, hogy a fájdalom újra eluralkodjon rajta, így mintha egy láthatatlan fátyolt húzna a múltja elé, gyorsan elhessegette azokat.
– Te mondtad, hogy mindig a család legyen az első, én csak megfogadtam – vont vállat a fiatalabb.
Woodward némán bólintott, majd kis idő múlva újra megszólalt.
– Szerettem volna beszélni veled egy komoly dologról – váltott témát a főfelügyelő. Doriannek pedig sejtelme sem volt róla, mit akarhat, de semmi jót nem sejtett a hangsúly alapján.

***

– Látom, te munka helyett továbbra is bulizni jársz ide – állapította meg a férfi a hangos zene hallatán.
– Még egy szó, Carson, és ráfröccsentem ennek a szerencsétlennek az agyát a szép öltönyödre – fenyegetőzött Madison, miközben mérgesen hátra sandított.
– Nem tennéd azt le? – mutatott a fűrészre. – Kezdek félni tőled.
– Jobban is teszed. Mit akarsz itt ilyen korán? – kérdezte Madison rá sem nézve, épp feljegyzett egy újabb adatot a jegyzőkönyvbe. – Szóval?
– Nyomozó vagyok, nem jöhetek be a hullaházba csak úgy?
– Hát lássuk csak – nézett végre rá, majd látványosan gondolkozni kezdett –, mivel egy ügyed sincs nálam jelenleg, és tudtommal nekrofil sem vagy, nem látok más értelmes indokot, mint hogy valamit kérni szeretnél, szóval bökd ki, Carson, mert még sok dolgom van.
– Figyelj – kezdett bele kissé vonakodva –, nem azt mondtad egyszer, hogy van ismerősöd a Bridgeporti hullaházban?
– Nem, nem ezt mondtam, hanem azt, hogy az egyik exem ott dolgozik – javította ki a halottkém. – Miért kérdezed?
– Kellene egy kis szívesség. El tudod intézni, hogy bejussak? Látnom kell egy holttestet.
– Itt van egy, ez nem jó? – mutatott a boncasztalon fekvő élettelen testre.

***

– Szép a kilátás az irodádból, Carson – mondta az ablak előtt álló magas férfi mély öblös hangon. – Ezért tényleg megérte lecserélni az FBI-t.
Dorian gyomra összerándult egy pillanatra. Egyszerűen nem értette mit keres itt Cameron Gibson, de semmi jót nem sejtett.
– Gondolom, nem tudod, miért vagyok itt – folytatta az FBI-os miközben kényelmesen elhelyezkedett az egyik fotelben.
– Nem, de bármi is legyen az, meglepő, hogy Collins téged küldött ide – huppant bele a székébe Dorian is, így újra szemtől szembe került egykori munkatársával.
– Egyszer már hibázott a Twinbrookba kirendelt ügynökkel kapcsolatban – mosolyodott el Gibson. – Most biztosra akart menni, így engem küldött.
Dorian csak bólintott, próbálta nem magára venni ezt a jól rászabott inget.
– Értem, még szerencse, hogy épp ráértél. Miről van szó, Cam?

További képek: