– És akkor egy mozdulattal hátraszorítottam a kezét és lenyomtam a földre. Alig kapott levegőt a rohadék! Hagytam, hadd szenvedjen kicsit. Akkor már nem volt olyan nagy a pofája – dicsekedett az egyik fiatal rendőr, Logan Matthews társainak a kapitányság öltözőjében. Dorian kicsit távolabb állt tőlük az öltözőszekrényénél. Egyáltalán nem tetszett neki, amit hallott, de nem szólt közbe.
– Akkor este legurítunk pár sört a Mason’s-ben? – váltott témát Esteban Vamos.
– Mi az Vamos, megünnepled, hogy túlélted az első hónapod? – cukkolta a másik rendőr.
– Pofa be, Logan, jössz vagy nem?
– Még szép, ki vigyázna akkor a seggetekre! De még ma el kell kapni pár patkányt…

– Remélhetőleg nem az előbbihez hasonlóan… – mormogta Dorian, miközben bepakolt a szekrénybe.
– Talán problémád van, Carson? – fordult vészjóslóan felé Logan.
– Én a helyedben vigyáznék, Logan – válaszolta hátat fordítva Dorian. – Tudod, amit az előbb ecseteltél, rendőri túlkapásnak nevezik. Nehogy egyszer megüsd miatta a bokád.
– Csak nem árulkodni fogsz Woodwardnak? – köpködte Dorian felé.
– Meg is ölhetted volna azt az embert, felfogod egyáltalán? Rémlik még mire esküdtünk fel? Szolgálunk és védünk…

– Tudod Carson, rohadtul elegem van abból, hogy különbnek hiszed magad itt mindenkitől! Csak azért, mert az apád és a főfelügyelő társak voltak, még nem oszthatod itt az észt! Máskülönben meg az apád se tartott be minden szabályt…
Dorian ezt hallva egy mozdulattal bevágta a szekrénye ajtaját, majd szikrázó tekintettel termett Logan előtt.
– Az apámat a szádra ne merd még egyszer venni – szűrte fogain keresztül.
– Mert mi lesz akkor? – vágott vissza a másik.
– Hé-hé nyugalom, ennek itt semmi helye – állt közéjük Vamos, mielőtt még eldurvult volna a vita. – Mindketten zsaruk vagytok az istenit!
Logan még vetett egy gúnyos fintort Dorian felé, aztán intett másik két társának, hogy induljanak.

– Ne foglalkozz Logannel, egy igazi barom és persze irigy, amiért te dicsérettel végezted el az akadémiát – szólalt meg Vamos, Dorian pedig csak bólintott. – Gyere le ma te is a Mason’s-be, ha van kedved. Leszünk ott még jó páran – veregette hátba Vamos, majd ő is elhagyta az öltözőt.

Dorian bosszúsan visszalépett az öltözőszekrényéhez, hogy kulcsra zárhassa azt, ám telefonja csörgése megzavarta a folyamatot. Gyorsan előkapta a készüléket, aminek a kijelzőn egy ismeretlen telefonszám villogott.
– Carson – szólt bele, a vonal végéről egy kétségbeesett női hang válaszolt.
– Szia, Dorian! Fiona Morgan vagyok, Emily lakótársa. Bocsi, hogy csak így ismeretlenül felhívlak, de nagyon aggódom Emilyért, nem tudtam kit kereshetnék még.

– Mi történt? – Dorian gyomra azonnal görcsbe rándult. – Hol van Emily?
– Nem jött haza egész éjjel. Ma dolgozni sem ment be, hiába hívogatom órák óta, csak a hangposta válaszol. Esetleg neked mondott bármit? Hogy hová megy vagy mit csinál?
– Nem, nem mondott semmit… – Dorianen egyre jobban elhatalmasodott az aggodalom, de próbált higgadt maradni. – Mikor láttad utoljára?

– Tegnap kora délután, ezért aggódom érte. Nem jellemző rá, hogy így eltűnik. Már beszéltem Dominic-kal is, de ő sem tud semmit.
– Dominic? – kérdezett vissza Dorian.
– Igen, Dominic Bishop. Nem beszélt neked róla?
– Nem… – Dorian hiába kutatott emlékeiben, nem volt ismerős neki ez a név. Fionát többször említette már neki húga, de erről a bizonyos Dominic Bishopról még sohasem beszélt.

Néhány másodperccel később George Woodward lépett be az öltöző ajtaján, egyből Dorian felé sietett.
– Dorian, beszélnünk kell! Emily… – csuklott el a hangja.
– Fiona, majd visszahívlak… – mondta gépies hangon, majd lerakta a telefont. Már tudta, hogy valami nagy baj történt, ellenkező esetben Woodward nem jött volna ide.
– Mi van Emilyvel? – kérdezte sietve, Woodward pedig a padok felé húzta és leültette, majd maga is helyet foglalt mellette.

– Most hívott a Bridgeporti kapitányságról Gordon Sawyer nyomozó. Tudod ki ő ugye? – Dorian némán bólintott, apja annak idején sokat emlegette a nyomozót. – Dorian, annyira sajnálom, hogy tőlem kell, hogy megtudd…de…
– Mi van Emilyvel? Könyörgöm, mondd már… – siettette ismét Dorian, majd beleőrült a várakozásba. Ha húgának baja esett, azt sohasem bocsájtja meg magának.

– Dorian… Emily meghalt…

– Dorian… Dorian… – szólongatta Andrea, de úgy tűnt, Dorian túlságosan belemerült gondolataiba. Távolba meredő tekintettel bámult maga elé, ezért erélyesebben szólt rá – Dorian!
– Igen? – kérdezte, végre visszatérve a valóságba. Andrea megbocsájtóan mosolygott rá.
– Kész a kávé – mutatott a pittyegő kávéfőzőre. – Kaphatok én is egy bögrével?
– Persze, bocsánat – tette le a gőzölgő italt Andrea elé, majd maga is helyet foglalt mellette az asztalnál. – Bejössz a kapitányságra?
– Csak délután, tudod, ma beszélek a kerületi ügyésszel. Mivel Miles Davis hajlandó vallomást tenni, indítványozhatjuk a vádemelést – újságolta Andrea elégedetten két korty kávé között, Dorian elismerően bólintott.

– Kicsim, ne játssz az étellel! – szólította meg Samanthát Andrea miután észrevette, hogy a gyerek csak turkálja a reggelijét.
– Nem kaphatnék inkább egy kis tortát? – nézett szomorkásan anyukájára. Andrea nagyon jól ismerte ezt a nézést, de nem hagyta magát.
– Tudod, mi a szabály, nincs édesség reggelire. – Hangja szigorú volt, de ez Samanthát nem hatotta meg túlságosan.

– De mami, kérlek! Csak most az egyszer…
– Azt mondtam, hogy nem. Edd meg szépen a reggelidet, kisasszony!
– Nem! – makacsolta meg végül magát Samantha.

– Na ebből elég! – csapott az asztalra ingerülten Dorian, amitől Samantha összerezzent és még Charlie is lehúzta a fejét. – Samantha Elizabeth Carson, édesanyád mondott neked valamit, ha jól hallottam! Fogadj szót, és edd meg a reggelidet – Dorian hangja parancsoló és ellenkezést nem tűrő volt. – Máskülönben, mi ez a törökülés? Leszel szíves normálisan ülni az asztalnál! Ne kelljen még egyszer mondani!
– Igenis – húzta vissza az ételt Samantha, majd elkezdte belapátolni a tányér tartalmát. Andrea kissé meglepetten nézett férjére. Egyáltalán nem volt jellemző, hogy ilyen szigorúan rászólt volna kislányukra. Sőt, a legtöbb esetben túlságosan is engedékeny volt vele. Jelen helyzetben is leginkább azt tudta volna elképzelni, hogy miután ő kilép az ajtón, mindketten rávetik magukat a hűtőben megmaradt csokitortára.

– Kész vagyok – szólalt meg a kislány miután befejezte a reggelit. Andrea elismerően bólintott.
– Rendben, hozd a táskádat, aztán indulunk az oviba – magyarázta, miközben leszedte a tányérokat az asztalról. Samantha szófogadóan elindult az emeletre, ő pedig Dorian mögé lépett, és masszírozni kezdte a vállát. Érezte rajta, hogy mennyire feszült. – Minden rendben, szívem? Tegnap este óta olyan furán viselkedsz – hangjában Dorian őszinte aggodalmat vélt felfedezni.
– Persze, csak rosszul aludtam – testét jóleső érzés járta át Andrea érintésére. Érezte, ahogy kicsit ellazulnak izmai felesége áldásos ténykedésének köszönhetően. – Nem kell aggódnod.
– Dorian, tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz.

– Tudom – bólintott, miközben magára kapta a zakóját. Egyszerűen nem volt képes most beszélni gyötrő gondolatairól, még vele sem. Búcsúzóul felesége mögé lépett, és puszit nyomott a fejére. – Indulnom kell! Akkor be tudod vinni Samet?
– Persze, menj csak nyugodtan, később találkozunk.

Dorian felkapta a kocsikulcsot, majd kiviharzott az ajtón. Andrea gondterhelten nézett utána. Érezte, hogy valamit eltitkol előle, és ez nagyon nem tetszett neki.

***

– Szia! – nézett be Dorian irodájának ajtaján Rebecca. – Bejöhetek?
– Szia! – köszöntötte a férfi, de közben folyamatosan keresett valamit az iratai között. – Most nem a legalkalmasabb.
– Nem zavarnálak sokáig – lépett be mégiscsak az irodába –, csak azért jöttem, mert épp a kötelező éves pszichológia alkalmassági teszt összeállítása és lebonyolítása most a fő feladatom, és te még nem jeleztél vissza. A héten mindenképpen meg kellene ejtenünk, esetleg ráérsz ma?

– Ne haragudj, Becky, de ma biztos hogy nem. Majd valamikor a héten benézek hozzád.
– Dorian, ugye tudod, hogy ezen múlik az alkalmasságid? Még a héten le kell adnom a szakvéleményt.
– Akkor se tudok most ezzel foglalkozni.
– Tudok valamiben segíteni? – Becky nem értette, mit keres ennyire lázasan. – Akár a keresésben?
– Nem, már megtaláltam amit akartam – dobott le egy aktát az asztalra, amiből hirtelen kicsúszott egy fénykép, majd a földre hullott. Becky azonnal utána nyúlt, de amikor felemelte, elborzadt tekintettel nézett rá.

– Ez meg mi? – Dorian azonnal kikapta a képet a kezéből, és visszatette a mappába. – Hogy került ez hozzád egyáltalán?
– Becky, mint mondtam, most nem érek rá. Indulnom kell! – kapta fel az aktát, aztán sietve megindult az ajtó felé, de a nő elállta az útját.
– És mégis hová mész?
– Ne haragudj, de ahhoz semmi közöd.
– Emily a legjobb barátom volt. – Tekintete ellentmondást nem tűrő volt. – Volnál szíves elmondani mi ez az egész?
– Becky, kérlek, állj el az utamból!

– Nem! – vágta rá, miközben farkasszemet nézett a férfival. – Nagyon tévedsz, ha azt hiszed, még mindig az a félénk kislány vagyok, akinek mindig is tartottál. És most válaszolj a kérdésemre!
Dorian tétován állt előtte, valóban meglepte a nő határozottsága, soha nem látta még ilyenek.
– Becky, állj el az utamból – lépett közelebb a nőhöz fenyegetően szikrázó tekintettel, de Becky felszegte a fejét, látszott rajta, hogy esze ágában sincs tágítani, amíg Dorian el nem mondja miről van szó.
– Tehát?
– A fenébe is, gyere ülj le és elmondom…

***

A twinbrooki hullaház alagsori boncteremből már korán reggel rock’n’roll hangzott ki. Madison Hart épp ezért szerette ezt a félreeső termet, mert itt senkit nem zavart, ha kicsit jobban feltekeri hangerőt. Egyszerűen kikapcsolta, ha munka közben kedvenc számait hallgathatta. Akkurátusan előkészített mindent, hogy nekilásson az aznapi első boncoláshoz. Már éppen a koponyavágó fűrész után nyúlt volna, hogy feltárja a hulla agyát, amikor kicsapódott a boncterem ajtaja, és Dorian Carson lépett be rajta.

– Látom, te munka helyett továbbra is bulizni jársz ide – állapította meg a férfi, miközben lehalkította a hangos zenét.
– Még egy szó, Carson, és ráfröccsentem ennek a szerencsétlennek az agyát a szép öltönyödre.
– Nem tennéd azt le? – mutatott a fűrészre. – Kezdek félni tőled.
– Jobban is teszed. Mit akarsz itt ilyen korán? – kérdezte Madison rá sem nézve, épp feljegyzett egy újabb adatot a jegyzőkönyvbe. – Szóval?
– Nyomozó vagyok, nem jöhetek be a hullaházba csak úgy?

– Hát lássuk csak – nézett végre rá, majd látványosan gondolkozni kezdett –, mivel egy ügyed sincs nálam jelenleg, és tudtommal nekrofil sem vagy, nem látok más értelmes indokot, mint hogy valamit kérni szeretnél, szóval bökd ki, Carson, mert még sok dolgom van.
– Figyelj – kezdett bele kissé vonakodva –, nem azt mondtad egyszer, hogy van ismerősöd a Bridgeporti hullaházban?
– Nem, nem ezt mondtam, hanem azt, hogy az egyik exem ott dolgozik – javította ki a halottkém. – Miért kérdezed?
– Kellene egy kis szívesség. El tudod intézni, hogy bejussak? Látnom kell egy holttestet.

– Itt van egy, ez nem jó? – mutatott a boncasztalon fekvő élettelen testre. – Ha vársz egy kicsit, még a belső szépségét is megláthatod.
– Nagyon vicces vagy – ironizált Dorian –, egy bizonyos holttestet kell látnom és a boncolási jegyzőkönyvet is, ha már ott vagyunk.
– Na nem, ezt nem – rázta meg azonnal a fejét – első szabály, sose kérj szívességet az exedtől, és én hótziher, hogy nem is fogok. Pláne nem ilyet.
– Fontos lenne – próbálkozott tovább, de Madison hajthatatlan volt.
– Miért is? Mi dolgod neked egy bridgeporti hullával?
– El tudod intézni vagy nem?
– Nem érek rá, sok a dolgom.
– Már te vagy a főnök itt, add ki másnak a munkát. Szükség van rád ma…

– Ja, hogy menjek is veled, neked teljesen elment az eszed?! – Madison kezdte úgy érezni, hogy Dorian valami nagyon nagy bajba fogja keverni magát és ezáltal őt is. – Andy tud erről az egészről?
– Andreát hagyjuk ki most ebből, csak intézd el, és gyere velem, kérlek. – Dorian hangja már-már könyörgő volt – Tudod, hogy nem kérném, ha nem lenne fontos. Segítesz vagy sem?

– Cseszd meg Carson! – egyezett bele végül. – Legyen, de nagyon sokkal fogsz nekem tartozni emiatt.

***

Nem sokkal később Madison nem éppen kedélyesen csapta be maga mögött Dorian kocsijának ajtaját. Amint beszállt, a férfi azonnal beindította a motort, nem akarta húzni az időt.
– Nagyon nem tetszik ez nekem – rázta meg a fejét Madison, amint bekötötte magát a biztonsági övvel. – Belerángatsz engem is a ebbe az egészbe, ráadásul Andynek is hazudozol.
– Nem hazudtam, csak nem mondtam el neki.
– Na mert így aztán rohadt nagy a különbség – forgatta a szemét. – Elmondanád végre, hogy mégis mi ez az egész?
– Nyisd ki a kesztyűtartót! Van ott egy akta – utasította Dorian, Madison pedig kíváncsian vette ki a mappát. De amikor kinyitotta, összeszorult a szíve a név láttán. Emily Carson aktája volt az. Nyomozási anyagok, boncolási jegyzőkönyv másolat, fotók. Eddig nem sokat tudott Dorian húgáról, csak azt, hogy gyilkosság áldozata lett még fiatalon. A férfi sosem volt hajlandó ennél többet mondani, Madison pedig mindig tiszteletben tartotta ezt, és nem kérdezősködött sem tőle, sem pedig Andreától.

– A húgomat húsz évvel ezelőtt megölték Bridgeportban, és most megöltek egy nőt, aki ráadásul annak idején a húgom lakótársa volt. Az első számú gyanúsított pedig egy bizonyos Dominic Bishop, akinek a neve Emily gyilkossági nyomozásánál is felmerült már, de bombabiztos alibit biztosítottak neki. Na mit gondolsz ki volt az?
– Csak nem ez a bizonyos lakótárs?
– Pontosan – helyeselt Dorian. – Ilyen véletlenek nincsenek, Madison. Látnom kell azt a holttestet, tudnom kell, van-e bármi köze a húgomhoz, van-e bármi hasonlóság a két gyilkosság között.
– Érthető, de honnan szerezted ezeket? – kérdezte, miközben a jegyzőkönyvet olvasta. – Ezek bizalmas iratok.
– Mondjuk úgy, hogy jól ismertem a vezető nyomozót – szorította meg a kormányt görcsösen. – Lefénymásolhattam néhány dolgot.
– És akkor miért nem tőle kérsz segítséget? Ő lehet, hogy több mindent tud.
– Jogos – helyeselt Dorian. – De azt sem tudom, ott dolgozik-e még egyáltalán. Másrészről meg nem éppen úgy váltunk el, hogy segítene bármiben is.

– Értem… Még sosem beszéltél a húgod haláláról, sajnálom, ami vele történt, ha tudtam volna, hogy erről van szó, nem kötekedek annyit.
– Semmi baj, érthetően viselkedtél, ne haragudj, hogy belerángatlak ebbe – ismerte el Dorian, bármennyire is nehezére esett beavatni a nőt. – Kérlek, majd nézd át a boncolási jegyzőkönyvet, hátha majd észreveszel valamit. Aztán már csak a volt pasidat kell meggyőzni, hogy segítsen nekünk.
– Hát, még ne vegyünk rá mérget, de megteszem, amit tudok – húzta el a száját a nő, voltak fenntartásai exével kapcsolatban.
– Mesélsz a fickóról? Gerardnak van mitől tartania? – tette fel a kérdést Dorian, hogy kissé elterelje gondolatait Emilyről

– Egyébként Cole Mitchellnek hívják, és abszolút nincs. Nagyon impulzív kapcsolat volt a miénk, még az egyetemen ismertem meg, molekuláris biológia órán. Egyszerűen lenyűgözött, annyira szexi volt, ahogy előadást tartott a duplaszálú DNS bázispárosodásáról, hogy egyből beleestem, mint vak ló a gödörbe – mosolyodott el az emlékre, Dorian pedig értetlenül rázta meg a fejét, úgy tűnt, a szexi fogalma elég relatív Madison számára.
– Akkor miért lett vége?
– Ő többet akart, én pedig rájöttem, hogy valami egészen mást – hangja mintha kissé szomorkásan csengett volna. Beszélgetésüket Dorian telefonja zavarta meg, a felvillanó név láttán Madison szeme elkerekedett. Becky…
– Miért nyomtad ki? – kérdezte, amint Dorian azonnal kikapcsolta a készüléket.

– Mert nem akarok most vele beszélni.
– Mi van ezzel a Becky dologgal egyáltalán?
– Milyen Becky dologgal? – értetlenkedett Dorian. – Nem volt elég, hogy Andrea fejét teletömted, hogy akar tőlem valamit, most megint kezded?
– Miért, nem akar?
– Nem, szóval kérlek ne kombinálj, van elég bajom enélkül is!
– Na figyelj, Carson! – fordult felé elszántan. – Sok mindent nem tudok, de elég jól kiszimatolom a vonzalmat. Köztetek érzek valamit, és ez nagyon nem tetszik.
– Tudod, hogy mindennél jobban szeretem Andreát.
– Ó, tudom, hogy szereted, a magad hülye módján, de ebben a Beckyben egyáltalán nem bízok. Mintha máris éket vert volna közétek. Lásd, ezt az egészet.
– Beckynek ehhez semmi köze.

– Hát jó, de már most szólok, ha megbántod a legjobb barátnőmet, megkereslek és megverlek.
Dorianből végre őszinte nevetés tört elő a fenyegetésre.
– Aranyos vagy, hogy azt gondolod menne.
– Sok jelzővel illettek már, de az aranyos nem volt eddig köztük, úgyhogy köszi, most már beleírhatom az önéletrajzomba. Ja és tényleg szétrúgom a segged, vedd komolyan! – Örült neki, hogy Dorian felengedett egy kicsit.
– Rendben – engedett Dorian. – Ha megbántom, szétrúghatod a seggem.
– Megbeszéltük, de inkább ne kerüljön rá sor, kár lenne a formás kis hátsódért – ment bele a megállapodásba elégedetten.

– Köszönöm… – mondta kisvártatva Dorian őszintén, sokat jelentett neki, hogy számíthat Madisonra.
– Hát szívesen, tényleg formás feneked van. – Madison jól tudta, hogy Dorian nem erre értette, de imádott évődni a férfival.
– Úgy értem, köszönöm, hogy itt vagy!
– Tudtam ám, de túl magas labda volt – kacsintott rá. – És ez csak természetes, hiszen barátok vagyunk. Hallgassunk valami zenét? – kérdezte sietve, nem nagyon tudta kezelni az ilyen érzelgős helyzeteket, így valami pótcselekvést kellett keresnie.
Dorian bólintott, így azonnal a rádiót kezdte kapcsolgatni, de valahogy egyik szám se nyerte el a tetszését.
– Úristen, mindjárt hányok ettől a nyálas szartól, ez most komoly, mi ez a Tahó rádió? Jó hogy nem jódliznak, ki képes ilyet hallgatni?
– Madison, választanál már végre? – dörzsölte meg szabad kezével a homlokát, majd Madison akkorát visított, hogy már kezdte bánni amiért magával hozta.

– Úristen, imádom ezt a számot – tekerte fel a hangerőt meghallva P!nk Try című számát, majd énekelni kezdte a refrént. – Where there is desire, there is gonna be a flame, where there is a flame, someone’s bound to get burned. But just because it burns doesn’t mean you’re gonna die, you’ve gotta get up and try, try, try…
Dorian mosolyogva rázta meg a fejét. Madison énekhangja az évek alatt sem lett jobb, de látszólag őt ezt továbbra sem zavarta. Önfeledten mozgott a ritmusra, miközben a dalt dúdolta. A következő pillanatban azonban Dorian már nem tudott a szórakoztató jelenetre koncentrálni. A gyötrő emlékek újra befészkelték magukat gondolataiba. Ahogy egyre közeledtek Bridgeport felé, egyre inkább elhatalmasodott rajta a nyomasztó érzés, hogy ismét szembe kell néznie múltjával.

3.rész – Régi ismerősök