7. rész – Meztelen igazság

Dorian lassan lefékezte a kocsit a Blue Moon nevű sztriptízbár előtt. Mielőtt kiszállt volna, elgondolkodott egy pillanatra. Az elmúlt napokban olyan információkat tudott meg Stacy Johnsonról, amelyek nem éppen jó fényt vetettek a lányra. Ő mégis hitte, legalábbis nagyon szeretett volna hinni benne, hogy Stacy alapjában véve tényleg rendes lány volt, csak egyszerűen belesodródott ezekbe a szituációkba. Talán épp ezért kellett meghalnia, mert ki akart lépni régi életéből? Az is meglehet, hogy eddig teljesen rossz nyomon haladtak, és a gyilkosnak még a közelében sem járnak. Erre a gondolatra összeráncolta szemöldökét, és megrázta a fejét. Még gondolnia sem szabad ilyesmire. Mi van, ha…

– Hahó, elaludtál? – kopogott be az ablakon Andrea. Dorian kissé mérgesen nézett rá, miközben kiszállt a kocsiból. – Lehet, inkább neked kellet volna hazamenni, és pihenni – jegyezte meg gúnyos mosoly kíséretében a nő.

– Nem vagyok fáradt, csak elgondolkoztam – válaszolta mogorván a férfi, majd megállt a szórakozóhely előtt. Nem ismerte ezt a helyet, a város szinte legeldugottabb, és nem éppen a legelőkelőbb részén helyezkedett el. A bejáratnál álldogáló rosszarcú őr feltartóztatta ugyan őket, de miután Dorian felmutatta a jelvényét, szabad utat engedett nekik.

A két nyomozó meglepődve tapasztalta, hogy a lepukkant külső ellenére a sztriptízbár belülről igencsak előkelő, csupa jólöltözött, befolyásos emberrel telítve. Dorian meg mert volna esküdni, hogy az imént a polgármester-helyettest látta sietve távozni a helyiségből, amit meg is említett társának.

– Azt hiszem, kezdem kapizsgálni, miféle sztriptízbár is ez pontosan – válaszolta a nő.

– Nem más, mint a nagymenők szórakozóhelye – állapította meg Dorian. – Nem véletlenül olyan eldugott. Nyilván a törzsvendégek nem szeretnék, ha kiderülne, hol töltik az idejüket.

– Nyilván nem – húzta el a száját Andrea, ahogy végignézett a rúdon táncoló fiatal lányokon és az őket bámuló öltönyös férfiakon. Undorítónak tartotta az effajta szórakozási módokat. – Hol kezdjük?

Dorian a bárpult irányába biccentett, majd mindketten megindultak felé.

– Elnézést – szólította meg Andrea a pult mögött ácsorgó férfit –, szeretnénk feltenni néhány kérdést.

– Neked bármit, gyönyörűm – mérte végig tetőtől talpig Andreát a férfi. – Edi vagyok – mutatkozott be –, de szólíthatsz máshogy is, ha szeretnéd – vigyorgott kajánul. Andrea már éppen vissza akart szólni, de Dorian megelőzte.

– Maga meg, ha szeretné, ezt az estét a fogdában is töltheti – csapta le a jelvényét a pultra, de legszívesebben a férfit csapta volna agyon azért, ahogy Andreára nézett. Szinte látta a mocskos gondolatait.

– Nyugalom, öregem, nem tudtam, hogy a csajod – mentegetőzött nevetve a pultos.

– Nem vagyok a… – Andrea megint nem tudta befejezni a mondatot.

– Én a helyében jobban odafigyelnék, hogy kivel húzok ujjat, Edi – ízlelgette a gúnyosan a nevet Dorian. – Elvégre is egy rendőrnyomozóval beszél. Több tiszteletet a hölgynek, ha kérhetem.

– Oké, főnők – adta meg magát. – Mit szólnának egy italhoz? A ház vendégei.

– Köszönjük, nem. – Andrea kissé kellemetlenül érezte magát a kialakult helyzet miatt. – Ismeri ezt a lány? – csúsztatott oda egy képet Stacyről.

– Sose láttam. – Szinte rá sem nézett a képre. – Kellene, hogy ismerjem?

– Stacy Johnson, két évig dolgozott itt, szóval igen. – Andrea sejtette, hogy a férfi nem lesz túl közlékeny.

– Erőltesse meg magát, és nézze meg rendesen azt a képet – szólt Dorian. Egyre jobban idegesítette ez az alak.

– Ha ettől jobban alszik – válaszolta flegmán, majd alaposan megnézte a képet.

– Stacy…Stacy – ismételgette, mintha ettől eszébe jutna. – Ja, Stacy! Klassz kis csaj. Mi van vele?

– Meghalt – válaszolta ingerülten Dorian.

– Ó! Milyen szomorú. Kár érte! – válaszolta érzelemmentesen a pultos. – Csak azt nem értem, mi közöm nekem ehhez? Alig ismertem, már vagy egy éve nem dolgozik itt.

– Mi arra lennénk kíváncsiak, milyen volt Stacy, volt-e valakivel konfliktusa, vagy bármilyen nemű kapcsolata, amíg itt dolgozott – kérdezte Andrea. Nagyon remélte, hogy nem fölöslegesen jöttek ide.

– Nézzék, mondtam már, hogy alig ismertem. Sok lány dolgozik itt. Nem tudom, ki, mit, mikor, és kivel csinál – válaszolta, majd kitöltött egy italt.

– A főnökét hol találjuk meg? – kérdezte Dorian. Nem szeretette volna erre a bájgúnárra pazarolni az idejét.

– Elutazott, üzleti ügyek – vont vállat Edi. – Hétvégén jön vissza.

– Milyen érdekes, hogy pont most utazott el, nem gondolja?

– Inkább helyezze magát kényelembe nyomozó úr, és élvezze a showt. Addig a társának keverek egy isteni koktélt – kacsintott Andreára, egyre jobban felbőszítve ezzel Doriant.

Andrea azonnal felmérte a helyzetet, és jobbnak látta mihamarabb távozni, még mielőtt Dorian robban. Lövellt egy lekicsinylő nézést a nőcsábász pultos fele, és elhúzta onnan a férfit.

– Mégis mi az ördögöt művelsz? – vonta kérdőre a férfit, amikor már kellő távolságban voltak a pulttól.

– Én? – kérdezte megdöbbenve a férfi. – Legszívesebben letéptem volna a fejét ennek a bájgúnárnak! Az hangnem, amit megengedett magának, már alapjában sértő, ráadásul még nyilvánosan ki is kezdett veled!

– Meg tudom védeni magam, apuci. Nincs szükségem a segítségedre – esett neki a nő Doriannak, holott legbelül imponált neki a viselkedése. – Különben meg, ha jól emlékszem, te sem válogatod meg mindig a szavaidat.

– Az más, ez a pasi viszont… Várjunk csak, én ismerem azt a nőt. – Dorian hirtelen ismerős arcot vélt felfedezi a teremben. Andrea megfordult, hogy megnézze, kire is gondol pontosan a férfi.

– Ó… – Csak ennyit tudott kinyögni, mialatt végigmérte a meglehetősen csinos, fekete hajú nőt.

– Nem úgy, ahogy gondolod – magyarázkodott a férfi.

– Én aztán nem gondolok semmit – jegyezte meg ironikusan Andrea. Próbált úgy tenni, mintha nem érdekelné, milyen kapcsolatban állhatott Dorian ezzel a nővel. Nyilván egy a sok közül, akikkel dolga volt. – Azért remélem, nem volt túl drága – tette hozzá végül.

– Ha azt hiszed, hogy fizetnem kell egy nőnek azért, akkor nagyon tévedsz – válaszolta, miközben ellenállhatatlanul felhúzta a szemöldökét.

 – Na ne mondd! – Andrea érezte, ahogy arcába tódul a vér, ahogy belegondol abba, hogy milyen módszerekkel vehet le egy nőt a lábáról Dorian.  – Gondolom, a szerénységedet imádják a legjobban. – Nagyon remélte, a férfi nem veszi észre, mennyire zavarba hozta ezzel a megjegyzéssel.

– Mellesleg a kapitányságon láttam a minap egy másik nővel – emlékezett vissza a Dorian, elengedve a füle mellett Andrea megjegyzését. – Prostitúció vádjával hozták be őket. Beszéljünk vele, hátha ismerte Stacyt.

 Andrea csak bólintott, és követte. Mérhetetlenül haragudott magára, amiért ilyen hatással van rá a férfi.

– Kit látnak szemeim! – ismerte fel a nő is Doriant. – Csak nem a kedves nyomozó úr? Mi járatban erre?

– Emlékszik rám? – lepődött meg Dorian.

– Nehéz lenne elfelejteni egy ilyen helyes pofit, még ha szörnyen goromba is – válaszolta kacéran a nő

– Ejtették a vádakat? – érdeklődött a nyomozó. Andrea egy köhintéssel jelezte, hogy ő is jelen van. – Elnézést, ő itt a társam – kapott észhez, és mutatta be Andreát.

– Már bocsánat, de nem vagyok prosti! – kérte ki magának a nő, Andreáról tudomást sem véve. – Véletlenül keveredtem az ügybe. A barátnőm viszont az, és még mindig a fogdában rohad. Igazán szólhatna az érdekében.

– Talán segíthetek, de csak abban az esetben, ha maga is segít nekünk – ajánlott egyezséget a férfi.

– Miben segíthetnék én a rendőrségnek? – A nő nem értette, mit is akar tőle pontosan Dorian.

– Stacy Johnson ügyén dolgozunk – kapcsolódott be Andrea. – Tudomásunk szerint itt dolgozott.

– Ó, hallottam, mi történt vele. Szegény lány, nem ezt érdemelte – sajnálkozott.

–  Tehát ismerte? – Dorian már el sem merte hinni, hogy talán valami használható információt is megtudhatnak még ma.

– Természetesen, már évek óta melózom itt, de ne itt beszéljünk erről – nézett körbe a lány. Érezte magán Edi rosszálló pillantásait. – Inkább menjük ki!

Dorian bólintott, és követték őt a hátsó ajtón keresztül.

– Nem szeretném, ha bárki is meglátná, hogy a zsarukkal beszéltem. Épp elég lesz Edit elhallgattatni – forgatta a szemét a nő. – Nos, mit szeretnének tudni?  – Halkan beszélt, mintha attól félne, valaki figyeli őket.

– Mindent, ami fontos lehet Stacyvel kapcsolatban. – Dorian jobbnak vélte, ha hagyja, hogy magától beszéljen.

– Tudják, Stacy nem olyan volt, mint az itt táncoló lányok többsége – magyarázta a nő. Látszott rajta, hogy komolyan is gondolja, amiket mond.

– Kifejtené bővebben? – kérdezett rá Andrea.

– Táncolni imádott, viszont nem tűrte, ha a férfiak hozzányúlnak. A főnök nem várja el, hogy a lányok extra dolgokat is bevállaljanak, ha nem akarnak, de azért némi kedveskedés nem árt. Tudják, hogy a vendég elégedett legyen.

– Volt Stacynek kapcsolata valakivel, mialatt itt dolgozott? – Andrea remélte, hogy beigazolódik sejtése.

– Volt egy férfi, Stacy teljesen belehabarodott.  Megígérte neki, hogy kiviszi erről a helyről. A neve… a neve… – próbált visszaemlékezni a lány.

– Oliver Bradford – mondta ki egyszerre mind a két nyomozó.

– Igen, azt hiszem, így hívták.  Na, szóval ez a Bradford kivásárolta innen.

– Mit ért pontosan kivásárlás alatt? – lépett közelebb Dorian.

– Bármennyire is szerette volna Stacy, innen nem lehet csak úgy kilépni – suttogta a nő. – Viszont ez a Bradford nagyon befolyásos lehet, mert a tulaj kivételt tett, és tetemes összeg fejében Stacy nyugodtan távozhatott. Nem tudom, ebből mennyi igaz, de ez a hír járta.

Ebben a pillanatban kicsapódott az ajtó.

– Crystal, te mégis mit képzelsz? – támadt neki Edi. – Én fogom szórakoztatni a vendégeket? Különben is, mi dolgod neked ezekkel?

– Fogd be, Edi! – förmedt rá a nő.

– Te fogd be, és vonszold befelé a csinos kis hátsód, mert egyikünk sem szeretne balhét, ugye? – fenyegetőzött a pultos. Dorian nehezen tudta magát türtőztetni, hogy ne húzzon be egyet neki.

– Sajnálom, mennem kell – eresztett meg egy utolsó mosolyt Dorian felé Crystal, majd bement a férfivel együtt, hangos szitkozódások kíséretében.

– Úgy tudtam, hogy ezek régebb óta ismerik egymást – csóválta a fejét Andrea. – Ezzel már megszorongathatjuk Bradfordot. Ha ebben hazudott, akkor másban is.

– Egyetértek, de – nézett a karórájára – későre jár, holnap megbeszéljük. Hazaviszlek.

– Nem kell, hívok egy taxit – szabadkozott Andrea.

– Szó sem lehet róla – ellenkezett Dorian. – Megmondtam, hogy hazaviszlek.

A nyomozónő megadta magát, és beszállt a kocsiba.

***

Andrea alig várta, hogy végre ágyba bújhasson, és kipihenje ezt a fárasztó napot. Fejében összevissza kavarogtak a gondolatok. Habár egyre jobban foglalkoztatta Stacy Johnson ügye, most mégis más nyugtalanította. Dorian… visszhangzott a fejében a férfi neve, amit olyan gondoltok követtek, hogy legszívesebben arcon csapta volna magát. Nem értette, miért van rá ilyen hatással a férfi.

 – Ugyan, Andrea, térj észhez, hiszen csak néhány napja ismered – beszélt magában miközben bemászott a hideg, üres ágyba. Túlságosan fáradt volt ahhoz, hogy azonnal elaludjon. Vágyott egy meleg testre, akihez hozzábújhatna, és akivel megoszthatna mindent, ami szobájának magányában nyomasztja, de jól tudta, ez nem fog egyhamar bekövetkezni. Azt sem tudta, meg tud-e még bízni valaha is egy férfiben. Új város, új élet… Vajon túl tud lépni az elmúlt évek szörnyűségein, vagy a múltja itt is kísérteni fogja?

8. rész – Gyanúba keveredve